A karantén véget ért, de a szorongás velünk marad

A karantén véget ért, de a szorongás velünk marad

Bár nagy valószínűséggel nem tudjuk olyan szakszerűen megfogalmazni, mint Dr. Spányik András, szinte mindannyian érezzük, hogy a kijárási korlátozás feloldásával ránk szakadó szabadság lelkileg olykor megterhelőbb, mint a bezártság.

 A Doktor24 Egészségközpont orvosigazgatója az elmúlt hetekben is sokat tett azért, hogy lelki támogatást nyújtson azoknak, akiknek a karanténhelyzetben szükségük volt rá, és ezzel az áldásos tevékenységgel most sem hagyott fel. Dr. Spányik András a Medspot Alapítvánnyal együttműködve elhivatottan dolgozik egy olyan Covid-információs vonal kifejlesztésén, ahol anyagi ellenszolgáltatás nélkül tehetik fel praktikus kérdéseiket a telefonálók, a lelki krízisbe kerültek pedig pszichés támogatást kaphatnak. Az aktuális helyzet mellett erről a kezdeményezésről is kérdeztük Spányik doktort.

 

A korlátozások enyhítését követően az lenne a logikus, ha mindenki fellélegezne és boldogan vetné bele magát a szabadságba, a valóság azonban mást mutat. Normális, ha a megkönnyebbülés mellé szorongás is társul?

Teljesen normális, és egyáltalán nem egyedi esetről van szó. Ennek legfőbb oka az, hogy lélektanilag nagyobb kihívást jelent a kiszabadulás, mint a lezárás, ez utóbbi ugyanis egy egyértelmű iránymutatás részét képezte. Amikor pánikhelyzetbe kerülnek az emberek, hirtelen kiemelten fontossá válik számukra, hogy utasításokat kapjanak, és egyfajta regressziónak köszönhetően irányíthatóbbá is válnak a megszokottnál. Ilyenkor felértékelődik a vezetők szerepe, hiszen mindenki magasabb szintről remél segítséget a megoldáshoz. A jelenlegi helyzetben az volt a legfőbb dolgunk, hogy minél több időt töltsünk otthon, s ehhez az egyértelmű útmutatáshoz viszonylag egyszerűen lehetett is alkalmazkodni. Hiába voltak olyanok, akik nem értettek egyet ezzel az intézkedéssel, a többséget megnyugtatta a felülről érkező, határozott kérés.

Most, amikor fokozatosan elkezdik bevezetni az enyhítéseket, már leginkább az egyéni vérmérsékletünkre és a lehetőségeinkre van bízva, hogy miként járunk el, ez pedig óhatatlanul szorongást generál. Nehezíti a helyzetet, hogy a járványügyi helyzethez igazított intézkedések országosan nem egységesek: más szabályok érvényesek a fővárosban és Pest megyében, vagy épp a Balaton partján.

 

A témában jártas szakértőként hogy látja, miként hatott ránk a hetekig tartó bezártság?

Egy idő után mindannyiunk számára traumatizáló hatású, ha nem mozdulhat ki az otthonából, ami miatt pszichés tünetek alakulhattak ki, de akár mozgásszervi panaszok is beárnyékolhatták a mindennapokat, hiszen bezárva jóval kevesebb lehetőség adódott a mozgásra. A szorongást átmenetileg oldhatta ugyan egy-egy pohár bor vagy más alkoholos ital fogyasztása, hosszabb távon azonban nem ez jelenti a kiutat. Nyomasztóan hatott a bezártság alatt az is, hogy nem találkozhattunk a rokonainkkal és a barátainkkal, ami hetekre megfosztott minket a társas támogatás preventív hatásától. Karanténhelyzetben az emberek sokkal szorongóbbá válnak, ami számos újabb problémához vezethet, ha így vesszük, a hosszúra nyúló bezártság még a vírusnál is veszélyesebb lehet. Az ország vezetői a fentieken túl mérlegelték a gazdasági hatásokat is, amelyek jelentősen növelik az emberekben lévő szorongást, vagyis többszörösen összetett problémával álltunk és állunk szemben.

 

Hiú ábránd azt gondolni, hogy mostantól már csak jobb jöhet?

Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, mivel a társadalom átfertőzöttsége alacsony, ami azt jelenti, hogy viszonylag kicsi az esély arra, hogy elkapjuk a betegséget, ám ha ez mégis megtörténne és szükségessé válna, számíthatnánk a kórházainkra. Nyáron amúgy is több időt töltünk szabad levegőn, aminek köszönhetően több immunerősítő hatású D-vitamin termelődik a szervezetben, és abban is reménykedhetünk, hogy a meleg, valamint az UV-sugárzás sem kedvez a vírus terjedésének. Ezek alapján mindenképpen bizakodhatunk, azt azonban nem látjuk előre, hogy ősszel mire számíthatunk.

Amikor be vagyunk zárva, kevesebb inger ér bennünket, ezért hamar elszokhatunk a különféle társas helyzetektől. Amikor visszatérünk a régi kerékvágásba, hirtelen ránk zúdulnak az eddig nélkülözött ingerek, ami nem csak arra döbbenthet rá hogy milyen fárasztó életet éltünk korábban, hanem arra is, hogy milyen sok felesleges dologgal töltöttük ki a hétköznapjainkat. A Medspot Alapítvánnyal közösen épp azért dolgozunk a Covid-vonal életre hívásán, hogy lelki segítséget nyújthassunk azoknak, akik nehezebben birkóznak meg az aktuális helyzettel, illetve hogy információvak szolgálhassunk az érdeklődőknek a biztonságos újrakezdéshez.

 

A beszélgetés elején említette, hogy az intézkedések tekintetében több részre szakadt az ország. Hogy látja, az emberek mindeközben összetartanak vagy épp széthúznak?

A vidék és Budapest közti ellentét sajnos valóban kiéleződik ebben az időszakban, a fővárosban élőkre sokan potenciális vírushordozóként tekintenek, ami óhatatlanul erősítheti a xenofóbiát, azaz az egymástól való elidegenedést. Nem könnyíti meg a dolgot, hogy a lazítást mindenki másként értelmezi, ami újabb feszültségforrás lehet és szélsőséges indulatokat hívhat elő: az, aki továbbra is óvatos és az elmúlt hetekben sem ment feleslegesen sehová, rosszul élheti meg, ha a környezetében élők nem veszik elég komolyan a szabályokat.

 

Min múlik, hogy milyen könnyen sikerül visszatérnünk a mozgalmas hétköznapokhoz?

Sokat nyom a latban a reziliencia, vagyis az alkalmazkodás képessége a változásokhoz. Ez egyénenként különböző, és a mértékét nagyban meghatározzák az eredeti megküzdési stratégiák, valamint a pszichés beállítottság. Tudni kell azért, hogy akadnak olyanok is, akik jobban érezték magukat attól, hogy nem kellett az egész napot jövés-menéssel tölteni, számukra mindenképpen pozitív élményeket hozott a bezártság időszaka. Összességében elmondható, hogy egy krízist követően szinte mindig magasabb szinten folytatódnak a dolgok, vagyis megerősödve lábalunk ki a traumatikus élményekből.

 

Ha körülnézünk a közvetlen környezetünkben, pozitív példákat is láthatunk a traumatikus élmények mellett. Mit gondol, ezeknek a hatása is hosszabb időre szól?

A koronavírus valóban sok ember szemét felnyithatta, hogy mennyivel jobb sok időt tölteni a szeretteinkkel vagy a természetben a rohanás helyett, ezek a kellemes pillanatok biztos, hogy hosszú ideig elkísérnek majd bennünket. Fontos lenne, hogy továbbra is odafigyeljünk egymásra, a korlátozások feloldásával ugyanis nem illan el a szorongás, már csak azért sem, mert a feloldások újabb és újabb dilemmákat és lélektani kérdéseket vetnek majd fel, amiknek nem lenne szabad megválaszolatlanul maradni.

Kapcsolódó bejegyzések

Kérdése van?

Tisztelt Érdeklődő!

Munkatársainkat hétköznapokon 8.00 és 16.30 között tudja kérdezni élőben.

Írjon nekünk!

Beszélgetés idítása

Tisztelt Látogatónk!

Weboldalunkon sütiket használunk.
Néhány süti a weboldal helyes működéséhez szükséges, míg másokkal a kényelmesebb böngészési élményt szeretnénk biztosítani.
A sütikről és az adatvédelmi szabályainkról bővebben tájékozódhat az Adatvédelmi tájékoztatónkban.

Kérjük állítsa be milyen sütiket engedélyez az oldal számára!
(Beállításait a későbbiekben módosíthatja a bal alsó sarokban található süti jelre kattintva.)

Szükséges sütik Ajánlott sütik Elfogadom

Tisztelt Látogatónk!

Személyes adatot készül megadni!
Kérjük mielőtt folytatná, olvassa el az adatvédelmi szabályainkat az Adatvédelmi tájékoztatónkban.

Megértettem