Előzzük meg, hogy búcsú nélkül kelljen elválnunk szeretteinktől

Előzzük meg, hogy búcsú nélkül kelljen elválnunk szeretteinktől

Az elkövetkező időszakban két krízissel kell egyszerre megküzdeni: a világjárvánnyal és a gyásszal. A világon végigsöprő járvány, a halottak száma, az orvosok ember feletti küzdelme és némelyek megbetegedése, a láthatatlan, de fenyegető vírus jelenléte tovább fokozza szorongásunkat, meglegyint minket vagy tudatunkba hozza a meghalás gondolatát. Felveti egy egzisztenciális krízis lehetőségét is, amit a gazdáságban bekövetkező nehézségek okozhatnak. Kovács Györgyi a Doktor24 klinikai szakpszichológusa beszél a kialakult helyzet lelki oldaláról és annak kezelési lehetőségeiről. Milyen lelki hatásai is lehetnek annak a világjárványnak, amit napjainkban élünk?

 

Ha mindkét szülőt egyszerre veszítjük el…

Még hetekkel ezelőtt, a mára sok ezer megbetegedést okozó koronavírus-járvány elején, egy középkorú olasz testvérpár beszélt arról a fájdalomból, amelyet akkor élt át a két, egyébként felnőtt férfi, amikor két hét leforgása alatt mindkét szülőjüket elvesztették a fertőzés miatt. Sem betegségük alatt, sem halálukban nem lehettek mellettük, de még elbúcsúzni sem tudtak tőlük. A testvérpár története a hírek tömegében már teljesen a feledésbe merült, azonban annak üzenetét érdemes felidéznünk. Ez segíthet megérteni, miért fontos az egyéni felelősség, mit lehet elkerülni általa, miért szükséges egymást is védenünk ebben a helyzetben.

Nem véletlen, hogy ez a hetekkel ezelőtti hír megragadt – mondja együtt érzően Kovács Györgyi szakpszichológus. Már fellelni is nehéz a világhálón, mégis a gondolatainkba befészkelte magát. Mert ebben a történetben van valami olyan, amit mindannyian el szeretnénk kerülni: ne ilyen hirtelen, ne ilyen körülmények között, ne távol a szerettünktől, ne többszörös gyászt átélve kelljen viselni a veszteséget. Mert mindez előrevetíti a „komplikált gyász” lehetőségét – nehezebb lehet ilyen körülmények között megküzdeni egy veszteséggel.

 

Miért fontos, hogy figyeljünk rájuk, a gyászolókra?

Nagyon fontos figyelnünk a veszteséget átélő emberekre, ismerőseinkre, barátainkra, rokonainkra. Az a támasz, amit ilyenkor egymásnak nyújthatunk tényleg a túlélést, a továbblépést segíti. Átélhetővé válik, hogy nem maradtunk egyedül, van még akiknek a mi létezésünk fontos, akikre számíthatunk – és megfordítva, majd máskor mi leszünk erősek, és ők is számíthatnak ránk. A két felnőtt férfinek – az, hogy az újságíró meghallgatta őket és így a világba kikiálthatták a fájdalmukat – bizonyára megkönnyebbítő érzés lehetett. Megtalálták azokat, akik együtt tudnak érezni velük. A fájdalmunk mások általi elismerése, elfogadása is lényeges eleme a veszteséggel való megküzdésnek.

 

Mit jelent lelkileg egy ilyen helyzet?

Két krízissel kell egyszerre küzdeni: a világjárvánnyal és a gyásszal – ha az idézett újsághírre gondolunk. A világon végigsöprő járvány, a halottak száma, az orvosok ember feletti küzdelme és némelyek megbetegedése, a láthatatlan, de fenyegető vírus jelenléte tovább fokozza szorongásunkat, meglegyint minket vagy tudatunkba hozza a meghalás gondolatát, vagy felveti egy egzisztenciális krízis lehetőségét is, amit a gazdáságban bekövetkező nehézségek okozhatnak. Ha ebben, a már eleve szorongással küzdő állapotunkban talál meg minket egy hirtelen bekövetkező veszteség, és nem is tudunk az ilyenkor megszokott módon intézkedni, cselekedni, az fokozhatja szorongásunkat. Kimerülést, haragot, indulatokat provokálhat. A halál, valahogy sohasem gondoljuk, hogy életünk része, valahogy sohase érezzük, hogy ez olyan, amire jól fel vagyunk készülve – mindig is jelent egy belső küzdelmet a veszteség feldolgozása. Ezek olyan helyzetek, amelyek kimozdítanak minket a rutinunkból, és megküzdési módjaink mobilizálódnak.

 

Máshogy küzdünk az érzéseinkkel – és ez így jó…

Különböző megküzdési kapacitása, stílusa, megküzdési módja van az embereknek, ahogy élettörténetükben, személyiségjegyeiket tekintve is különböznek egymástól.

Vannak, akik hosszabban bírják, jobban alkalmazkodnak a megváltozott helyzethez, a „rutinból kilépést” szinte kihíváskánt élik meg. Problémacentrikusak, könnyen felismerik a lehetséges tennivalókat.

Vannak akik érzelemcentrikusan reagálnak – könnyebben adják meg magukat a tehetetlenség érzésének. A halál okozta veszteség – küzdelmünkben számít, hogy milyen kapcsolatban voltunk az elhunyttal, vagy mi volt az utolsó történés közöttünk. Fontos az is, hogy ez egy olyan helyzet, amikor megnő a segítség iránti igényünk és a készségünk a segítség elfogadására. A gyász feldolgozása időigényes, és hogy kinek mennyi ideig tart, abban is vannak egyéni különbségek.

 

Egy világjárvány ilyen tekintetben milyen más megközelítést kíván lelkileg?

A járvány, az életveszély megbontja azokat a családon belüli és a társadalomban kialakult szokásokat, ahogyan az elhunyttól búcsút veszünk. Lehet, hogy elhúzódik a temetésig, gyászszertartásig eltelő idő, nem tudnak úgy találkozni a hozzátartozók, ahogy ezt normál helyzetben megtennék. De szerencsére az érzelmi támasz elfogadására vannak alternatív eszközök (telefon, e-mail, videó hívás). A gyászoló számára is elfogadhatóbb, hogy nem jön létre a rokonok közti személyes találkozás, elmarad az ölelés, a másik vállán sírás – hiszen elsődleges önmagunk és a másik védelme, az egymás iránt érzett felelősség. Lehet, hogy meg fog nőni ilyen helyzetben a lelki segélyvonalak iránti igény, amikor a gyászoló szükségét érzi, hogy szakemberrel is beszéljen.

 

 Mit tehetünk, ha fizikálisan nem lehetünk mellette?

Amennyire csak lehet a technikai alapú kapcsolattartást kell megpróbálni. Bíztató, bátorító, szeretetünket kifejező sms-ek is átélhetővé tudják tenni, hogy a fizikai távolság ellenére érzelmileg közel vannak egymáshoz, gondolnak egymásra, bíznak a gyógyulásában.

 

Hogyan lehet kezelni, ha szerettünk beteg, de elzártan küzd, akár kritikus állapotban?

Nehéz kérdés. Ha azért van kórházban, mert orvosi támogatásra szorul, akkor valószínűleg a telefonos kapcsolattartás működhet, figyelembe véve azt, hogy alkalmazkodni kell az ő teherbíró képességéhez, ne terheljük túl. Intubálásra szoruló beteg esetében ez már nem lehetséges, de ez nem csak a mostani járvány, hanem minden betegség esetében így van. Lehet, hogy segíthet az aggodalmak, féltés, szorongások közepette, ha leírjuk azt, ami élő szóban nem elmondható, amit érzünk, amit gondolunk. Ebbe a családtagok is bevonhatók, a gyerekektől is meg lehet kérdezni, hogy „mit üzensz”? Így az aggodalom közös érzéssé válik a családban, a gyerekek is bátrabban mernek kérdezni, és szűnik a halálfélelem, a tabu egymástól elszigetelő hatása.

 

Hogyan lehet feldolgozni egy ilyen irányíthatatlan helyzetet?

Legfontosabb a szabálykövetés. A szabályok keretet adnak az életünknek, ilyenkor minél előbb át kell venni az új helyzetre vonatkozó szabályokat és át kell gondolni, hogy mi tartható meg a korábbiakból. Ebből egy új rendet kell alkotnunk magunknak, a családunknak. Az új és a működő régi együttese adja az alkalmazkodást és a szorongásmentesebb hétköznapokat. Jó, ha energiáinkat arra használjuk, hogy lehetőségeink szerint gondoskodunk másokról is. Gyakrabban beszélünk szüleinkkel, szorosabban követjük állapotukat, vagy a “frontvonalban” dolgozók munkáját megpróbáljuk segíteni. A jól megoldott helyzettől az „én-erőnk” növekszik és kiegyensúlyozottabbak tudunk maradni egy hosszan tartó bezártságban is.

Doktor 24 Egészségközpont

Kapcsolódó videók

Kapcsolódó bejegyzések

Kérdése van?

Tisztelt Érdeklődő!

Munkatársainkat hétköznapokon 8.00 és 16.30 között tudja kérdezni élőben.

Írjon nekünk!

Beszélgetés idítása

Tisztelt Látogatónk!

Weboldalunkon sütiket használunk.
Néhány süti a weboldal helyes működéséhez szükséges, míg másokkal a kényelmesebb böngészési élményt szeretnénk biztosítani.
A sütikről és az adatvédelmi szabályainkról bővebben tájékozódhat az Adatvédelmi tájékoztatónkban.

Kérjük állítsa be milyen sütiket engedélyez az oldal számára!
(Beállításait a későbbiekben módosíthatja a bal alsó sarokban található süti jelre kattintva.)

Szükséges sütik Ajánlott sütik Elfogadom

Tisztelt Látogatónk!

Személyes adatot készül megadni!
Kérjük mielőtt folytatná, olvassa el az adatvédelmi szabályainkat az Adatvédelmi tájékoztatónkban.

Megértettem