A fiatalabb, kisgyermeki/ gyermeki korban kialakult túlsúly vagy esetleges elhízás számos egészségügyi kockázattal jár, ami sok esetben nem a gyermek aktuális állapotát fogja negatívan befolyásolni (habár a mozgás nehézsége okozta ízületi fájdalmak, fejlődési rendellenességek akutan is meg tudják nehezíteni a gyermek életét), hanem a későbbi, azaz tinédzser/felnőtt korában fog súlyos szövődményekkel járni, mely az életminőség egyértelmű romlását is jelenti sok esetben.

Egyre több szülő érkezik a rendelőbe azzal kapcsolatosan, hogy a gyermeke az elmúlt időszakban több kilót felszedett, amely főleg hasra lokalizálódik.  Hiába ad neki kevesebb ételt, nem csökken a súlya, az étvágya pedig egyre csak nő és az édesség iránti fokozódó vágya is szembetűnő .

Mit tudunk tenni, ha a gyermekünk egy gyors hízási folyamatba kezdett?

Első és legfontosabb: ne büntessük és ne éheztessük! Próbáljuk inkább higgadtan kideríteni, mi állhat a probléma mögött és kezeljük tudatosan, ugyanis a negatív visszacsatolások, hirtelen szigorítások okozhatnak olyan traumatikus
élményeket ami később egész élete során meghatározó lehet.

A táplálékkal való kapcsolat a gyermekkorban alakul ki, ezért nagyon fontos az étkezéshez, ételekhez való egészséges hozzáállás.

Fontos, hogy megőrizzük azt az elvet, miszerint: az étel táplál, az étkezés egy normális, jó és szükséges folyamat és nem pedig bűn. Szakemberként sokszor felnőttkorban is ezen falak ledöntése az egyik legnehezebb feladat.

Minél alaposabbak vagyunk, annál hatékonyabban tudunk segíteni: így mindenképpen a vérvétel legyen az első gondolatunk, hiszen sem az orvosok, sem a szakemberek, és sajnos a szülők sem látnak bele a gyermekbe, így a vércukor és inzulin monitorozása elengedhetetlen.

Az esetek döntő többségében fiatalkori inzulinrezisztencia igazolódik, mely kis odafigyeléssel még könnyen visszafordítható, azonban ha kezeletlen marad, akkor egyre csak erősödik az évek során, és sokkal kisebb az esélye annak, hogy a cukorbetegség, és az ezzel járó gyógyszeres kezelés elkerülhető lesz.

Amennyiben beigazolódik egy fennálló, háttérben meghúzódó inzulinrezisztencia, a második lépés gyermek dietetikus és/vagy endokrinológus felkeresése, aki specifikusan tud segíteni az étrendi tényezők és kezelési tervek kialakításában.

Általánosságban elmondható, hogy a cukor, és a feldolgozott szénhidrátok bevitelének csökkentése kulcsfontosságú szempont. Emellett az inzulinreceptorok regenerálása, vitaminok kellő mennyiségének, formájának és arányának a pótlása, illetve a szükséges testmozgás kellő ideig tartó beiktatása is része kell legyen a terápiának.