Az orrsövényferdülés leginkább serdülőkor után jellemző, mert az orrsövény végleges formája, valamint az orr külalakja 18 éves korra alakul ki, ezért az eltérés ekkor okozhat légúti tüneteket.

Tünete a horkolás, valamint az orrdugulás, amely terápiára nem reagáló krónikus arcüreggyulladás esetében is felmerülhet.

Bár kezelésének egyetlen módja a műtét, hogy mégis kinek javasolt a műtét, az erről szóló döntést azonban érdemes fül-orr-gégész szakorvosra bízni, mert ő tudja felmérni: javít-e a tüneteken a beavatkozás. Önmagában a ferde orrsövény még nem biztos, hogy indokolja  a műtéti beavatkozást, így ahhoz komoly orvosi mérlegelés szükséges.

Az orrpolip okozta orrlégzési zavar főként felnőttkorban jellemző. Gyermekkorban ritka, de előfordulhat. Kialakulásának oka nem ismert, tünetei azonban könnyen felismerhetők: orrdugulás, nehezen fújható orr, rossz szaglás/ízlelés. 

A legtöbb esetben a megoldás a műtét és a gondos utókezelés. Az utókezelés egy speciális orrsprayvel történik, amely az orrpolip kiújulásának megelőzésére szolgál.

A rendszeres orrcsepp használat nagy gondot okozhat!

Ez a probléma leginkább a fiatal felnőtteknél jelentkezik, amikor a tünetek gyors kezelésére -orrdugulás, annak folyamatossága, fokozódása miatt-  szinte állandóan patikában szabadon kapható orrcseppeket használnak. Az orrnyálkahártya hozzászokik a kezeléshez, így az orrspray/csepp használata nélkül egyáltalán nem kap levegőt a beteg. Orvosilag igen súlyosnak tekinthető az az állapot, amikor már az orrcsepp sem teszi szabaddá az orrlégzést.

Ennek megoldása egyrészt a gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelés, amely leszoktatja a beteget az orrcseppről, másrészt a speciális technikával végzett műtét.

Ha a gyermek gyakran visszakérdez, nem hallja, ha suttogva beszélünk hozzá, esetleg nyomásérzésre panaszkodik, az krónikus középfülgyulladásra utalhat. Ez kevésbé fájdalmas kórkép, melynek jellemző tünete a rossz hallás. A hosszabb ideje fennálló,  esetenként megnagyobbodott orrmandula a fülkürt elégtelen működését is okozhatja, és akár közvetlenül kiválthatja a krónikus, savós középfülgyulladást.

Ha nem fordulunk időben szakorvoshoz, az úgynevezett perzisztáló váladék egyre sűrűbbé válhat (nyákos középfülgyulladás), akár kötőszövetesen átalakulhat, a dobhártya pedig egy idő után teljesen elvékonyodhat. Emiatt – a kezelések és a fül-orr-gégész szaktudása, igyekezete ellenére is – az állapot állandósul, és később műtétileg is nehéz, bizonyos esetekben nem is lehetséges a korrekció. Ezért fontos, hogy tünetek esetén mihamarabb fül-orr-gégész szakorvos lássa a gyermeket! 

A rossz hallás gátolhatja a beszédfejlődést, az iskolai tanulmányokat és a gyermek teljes életét hátrányosan befolyásolja. Az életkor előrehaladtával a fülkürt működése jelentősen javul, és a középfülgyulladás évek alatt akár magától is enyhül vagy eltűnik, addigra azonban az érintett gyermekek szakorvosi segítség nélkül fejlődési hátrányba kerülnek kortársaikhoz képest.

Leginkább nyáron jellemző a hallójárat gyulladás. Okozhatja az uszodavíz klóros fertőtlenítése, de ugyanígy a meleg vízben felszaporodó baktériumok is.

Legfontosabb tünete, hogy a gyermek a fülkagyló mozgatására is fájdalmat érez.

Ezért lehetőleg azonnal, már az első tünetek jelentkezésekor vigyük a gyermeket fül-orr-gégészhez, aki megfelelő műszerekkel és technikai felkészültséggel képes belelátni a füljáratokba és pontos diagnózist állít fel.

A fülkürt működési zavara esetén a levegő felszívódik a középfülből, eldugul a fülünk. Felnőttként képesek vagyunk az orr és a száj befogásával és egy erőteljes fúvással levegőt préselni a fülkürtön keresztül a középfülbe. A gyermek nem feltétlenül, ezért elsősorban ivással, rágással, nyeléssel segítünk a bedugult fülecskéken.

A fülkürt egy – nyálkahártyával bélelt – csőként fogható fel, amely összeköti az orrgaratot és a középfület. Rágás, nyelés kapcsán az orrgarat megnyílik és levegő jut a középfülbe. Így a dobhártya mindkét oldalán (azaz a középfülben és a külső körenyezetben) azonos lesz a nyomás, és optimális a hallás.

A fülkürt működésében zavart jelent, ha fokozatosan felszívódik a levegő a középfülből, ezért ilyenkor rosszabbul hallunk, dugul a fülünk. Amennyiben hosszabb ideig fennáll ez az állapot, a kis erekből folyadék (savó) szivárog át a középfül üregébe, hogy kiegyenlítse a nyomást. Ez azonban azzal is jár, hogy a hallásunk még rosszabb lesz, mivel a folyadék tovább rontja a hangátvitelt.

Csecsemő- és kisgyermekkorban a fülkürt vízszintes és rövid, ez kedvez a kórokozók bejutásának, amelyek a középfülbe jutva gyulladást okozhatnak. Náthás kisgyermeknél mindig figyeljünk arra, hogy az orr minél hamarabb tiszta legyen (sóoldattal a letapadó váladék kiszívása, rendszeres orrfújás szükséges), mert a fülkürt „szellőzése” a fentebb leírtak miatt igen fontos.

A foniátria foglalkozik a beszéd és ének folyamatával, a hangok képzésének és kiejtésének módjával, a nyelv mozgásának problémáival, valamint a nyelés zavaraival és a hallással.

A hangképző szerveink azonban a testünkben nem elszigetelten helyezkednek el, hanem a test más területeihez vázizmokkal is kapcsolódnak. Ezért a kóros hangváltozás, a kommunikáció zavara mellett más betegség tünetét is jelezheti gyermeknél és felnőttnél egyaránt. Mivel a foniátriai betegségek a gége szervi megbetegedése és a torokpanaszok mellett sokféle érintettséget, kapcsolódást jelenthetnek testünk más területeinek megbetegedéseivel, bizonyos esetekben elengedhetetlen a foniáter specialista vizsgálata. Így nemcsak a pontos diagnózis, de a betegség megfelelő kezelése is elérhető.

A következő esetek jelezhetik a foniátriai vizsgálat szükségességét:

⦁beszéd – és hangképzési zavarok

⦁testtartás eltérései

⦁légzési panaszok

⦁visszatérő felső légúti panaszok

⦁szájlégzés

⦁ujjszopás

⦁testtartás

⦁fogászati, fogszabályozási problémák

⦁fejfájás

⦁alvászavarok

⦁horkolás

⦁fáradékonyság

⦁„bambuló” arckifejezés, karikás szemek

⦁figyelemzavar

⦁önértékelési zavar