A fülkürt működési zavara esetén a levegő felszívódik a középfülből, eldugul a fülünk. Felnőttként képesek vagyunk az orr és a száj befogásával és egy erőteljes fúvással levegőt préselni a fülkürtön keresztül a középfülbe. A gyermek nem feltétlenül, ezért elsősorban ivással, rágással, nyeléssel segítünk a bedugult fülecskéken.
A fülkürt egy – nyálkahártyával bélelt – csőként fogható fel, amely összeköti az orrgaratot és a középfület. Rágás, nyelés kapcsán az orrgarat megnyílik és levegő jut a középfülbe. Így a dobhártya mindkét oldalán (azaz a középfülben és a külső körenyezetben) azonos lesz a nyomás, és optimális a hallás.
A fülkürt működésében zavart jelent, ha fokozatosan felszívódik a levegő a középfülből, ezért ilyenkor rosszabbul hallunk, dugul a fülünk. Amennyiben hosszabb ideig fennáll ez az állapot, a kis erekből folyadék (savó) szivárog át a középfül üregébe, hogy kiegyenlítse a nyomást. Ez azonban azzal is jár, hogy a hallásunk még rosszabb lesz, mivel a folyadék tovább rontja a hangátvitelt.
Csecsemő- és kisgyermekkorban a fülkürt vízszintes és rövid, ez kedvez a kórokozók bejutásának, amelyek a középfülbe jutva gyulladást okozhatnak. Náthás kisgyermeknél mindig figyeljünk arra, hogy az orr minél hamarabb tiszta legyen (sóoldattal a letapadó váladék kiszívása, rendszeres orrfújás szükséges), mert a fülkürt „szellőzése” a fentebb leírtak miatt igen fontos.