Doktor24A gyermekkori vesét, húgyutakat érintő betegségekkel és azok következményeivel gyermeknefrológus és gyermekurológus szakorvos foglalkozik.
TUDJ MEG TÖBBETIntézetünkben a szakorvosi vizit során elvégezhető az a vizsgálatsorozat (ultrahang, labor, társszakmai konzultáció), amely a pontos diagnózis felállításához a gyermeknefrológus-urológus számára szükséges. Tapasztalt szakértők várnak téged és családodat, ahol a legkisebbek gyógyulása az elsődleges szempont.
Az esetek jelentős részében húgyúti fertőzéssel, illetve éjszakai ágybavizelési panaszokkal keresik fel a szakorvost a szülők, de előfordulhatnak ritka kórképek is. Az éjszakai ágybavizelés az 5 év feletti gyermekeknél figyelemfelhívó, melynek hátterében – a lelki okokon túl – a vese és a húgyhólyag eltérései is állhatnak.
Ha a húgyúti fejlődési rendellenesség már magzati korban látható, már a várandóság alatt elvégzett ultrahang vizsgálat során fény derülhet a baba vesefejlődési-rendellenességére. Ilyen esetekben kötelező a születést követően elvégezni a baba hasi ultrahang vizsgálatát, amely megerősítheti vagy kizárhatja a korábbi diagnózist.
Az urológia a vizelet kiválasztó és elvezető rendszer (vese, vesevezeték, húgyhólyag, húgycső), valamint a férfi nemi szervek (herék, mellékherék, prosztata, ondóhólyag, hímvessző) megbetegedéseivel foglalkozik. A gyermekurológiai szakrendelés során a gyermekurológus feltárja a gyermek általános egészségi állapotát, felveszi a kórelőzményeket, esetleges urológiai betegségek családi, genetikai előfordulását. Ezek után kerül feltárásra az aktuális panasz. A szakorvos vizsgálatot végez, mely fájdalommal nem, csak esetleges kellemetlenséggel jár a gyermekpáciens számára.
A fejlődési rendellenességek lehetnek olyanok, amelyek
Mit tapasztalhat a szülő?
A húgycsőben előforduló szűkület esetén feltűnhet a szülőknek, hogy a baba gyengébb vagy szűkebb vizeletsugárral pisil.
A gyermek-nefrológus a kivizsgálás során az alábbi kérdésekre adja meg a választ:
A korai életszakaszban (újszülött, csecsemő korban) a felső húgyutak fertőzöttségének leginkább általános tünetei vannak, amelyek a következők: a napokig tartó magas láz, hányás, étvágytalanság, egyre romló általános állapot bűzös vizelet.
Későbbi életkorban ehhez a vizelet zavarossága is társul, serdülők pedig akár deréktáji fájdalmat is jelezhetnek.
Általában láztalanság mellett jelentkező csípő vizelet, gyakori vizelési inger, olyan érzés, mintha nem tudná teljesen kiüríteni hólyagját pisiléskor a gyermek, az alhas közepén jelentkező hasi fájdalom. Mivel a felsorolt tünetek általában kellemetlenek, fájdalmakkal járhatnak, s mivel a húgyúti fertőzésnek hosszú távú következményei is lehetnek, a mielőbbi, megfelelő kezelés elengedhetetlen.
A húgycsőben előforduló szűkület esetén feltűnhet a szülőknek, hogy a baba gyengébb vagy szűkebb vizeletsugárral pisil.
A gyermek-nefrológus a kivizsgálás során az alábbi kérdésekre adja meg a választ:
A fizikális vizsgálatot, a stressz-teszteket, a labor- és ultrahangvizsgálatokat kiegészíthetik egyéb vizsgálatok is. Intézetünkben minden feltétel adott a teljeskörű kivizsgáláshoz. A vesék, a húgyutak és a kismedence egyéb részeinek vizsgálatához kiváló felbontású képalkotó eszköz (UH), gyors laboratóriumi vizsgálat (vér és vizeletvizsgálat), és társszakmai konzultációs háttér is a gyermek – nefrológus rendelkezésére áll. A vizsgálatok gyors elvégzése után a szakorvos pontos diagnózist állíthat fel, s a betegség hátterének kiderítésével pedig elkezdődhet a célzott terápia.
Alvás alatti (elsősorban éjszakai) bevizelésről fiúknál 6 éves, lányoknál 5 éves kor felett beszélünk. Gyakrabban fordul elő fiúknál, nagycsaládban élőknél, elsőszülötteknél, valamint, ha a felmenői között is előfordult az éjszakai bevizelés. A kivizsgált gyermek gyógyszeres kezeléséről a gyermekurológus, gyermeknefrológus dönt az alapján, hogy milyen eltéréseket talált a bevizelés hátterében.
Több formája létezik
Elsődleges éjszakai bevizelés. A vizelettartás alvás közbeni zavara a születés óta fennáll, a gyermeknek soha nem voltak tartósan száraz éjszakái.
Másodlagos éjszakai bevizelés. A gyermek legalább 6 hónapon keresztül szobatiszta volt, de ezt követően ismételten jelentkeztek az éjszakai bevizelések.
Éjszakai ágybavizelés egyetlen tünetként. Kizárólag ez az egyetlen panasz.
Más tünetekkel kísért éjszakai ágybavizelés. Az éjszakai bepisilés mellett egyéb tünetei is vannak a gyermeknek. Ilyenek az ébrenlét alatti vizeletbecsorgás, a sürgető vizelési késztetés, a gyakori vizelési inger, a húgyúti fertőzés tünetei (gyakori, csípő, kis mennyiségű vizeletürítés, elégtelen vizeletürítési érzés), a székrekedés.
Okok
A pontos diagnózishoz és az ennek megfelelő kezeléshez alaposan fel kell térképezni a gyermek folyadékforgalmát (az elfogyasztott és ürített folyadék mennyisége), a nappali vizelési szokásokat, az esetlegesen társuló székrekedést, a folyadékfogyasztás nappali megoszlását. Utóbbi esetében nem ritkán felfedezhető, hogy a gyermek napközben a közösségben nem iszik eleget, majd hazaérkezést követően „behozza” a lemaradást, és a folyadékbevitelének a döntő része a nap második felére, a lefekvés előtti időszakra esik. Ilyenkor persze nem csoda, ha a vizelet-kiválasztás nagy része az alvás idejére fog tolódni.
A húgyhólyag normális beidegzési működésének a vizsgálatához meg kell figyelni a gyermek vizelését. Ha a vizelet megindítása után beszéltetjük a gyermeket és a figyelme elterelésekor a vizelete elakad, vagy szakaszossá válik, akkor felmerül a húgyhólyag beidegzési zavara.
A további kivizsgálás során laboratóriumi vizeletvizsgálatot kell végezni. Ha a vizeletüledékben fehérvérsejtek vannak, akkor húgyúti fertőzés miatt vizeletfertőtlenítővel orvosolható a probléma. Ha a vizeletben cukor van, akkor cukorbetegség irányában kell vizsgálatokat végezni. Ha a vizeletben vér és/vagy fehérje található, akkor további vizsgálatok szükségesek a pontos kiváltó ok kiderítéséhez.
Ultrahang vizsgálattal ellenőrizni lehet, hogy vizeletürítés után marad-e vizelet a húgyhólyagban vagy sem. Előző esetben beidegzési zavar, szervi eltérés (vizeletürítési akadály) lehetősége merül fel.
Szülői teendő: Az éjszakai bevizelés az egész család mindennapjait befolyásolja. Nyilván nem pihen kielégítő módon a gyermek, akinek ilyen panaszai vannak, de a szülőknek sem egyszerű az állandó éjszakai „program”. Nehéz olyan tanácsokat adni, melyek könnyebbé teszik a mindennapokat, és hosszútávon, előremutatóan nyújtanak segítséget. Hiszen könnyen mondhatja az orvos, hogy ne használjanak éjszakára pelenkát, mert „kényelmessé” teszi a gyermeket és konzerválhatja a bepisiléseket, de az állandó felkelés a szülőket is megviseli mind fizikálisan, mind lelkileg. A megnedvesedett ágynemű cserélgetése, a gyermek átöltöztetése sokkal kellemetlenebb, mint lefekvés előtt pelenkát adni.
Mégis miket próbáljunk meg a bepisilős gyermekek esetében?
Először is fontos, hogy felmérjük a gyermek folyadékforgalmát, vagyis, hogy mennyi folyadékot fogyaszt, és mennyit ürít. Ennek ismeretében lehet eldönteni, hogy az életkorának megfelelő mennyiséget fogyasztja el a gyermek, vagy jóval fölötte. Amennyiben a túlzott folyadékbevitel áll a háttérben, akkor a helyes ivási szokások bevezetése orvosolja a problémát.
Fontos, hogy a szülő tájékozódjon a gyermek közösségben eltöltött ideje alatt tapasztalt ivásairól. Meg kell próbálni azt elérni, hogy a gyermek folyadékbevitelének kétharmada az ébrenléti időszakának az első felére essék, és lefekvés előtt 2 órával lehetőség szerint már ne igyon.
Fontos az is, hogy megszokja a gyermek: közvetlen lefekvés előtt pisiljen, hiszen egy eleve nem üres húgyhólyag – az éjszaka kiválasztott vizeletmennyiséggel – jóval könnyebben „túlcsordul”.
Szokták alkalmazni éjszaka bepisilő gyermekek esetében az ébresztéses megoldást, amikor is a szülő egy meghatározott éjszakai időpontban felébreszti a gyermeket és megpisilteti. A gond, hogy nehéz megtalálni az ideális időpontot, gyakran már előtte kiürült a hólyag, de az sem ritka, hogy az éjszakai pisiltetés után az éjszaka hátralévő részében mégis lesz bevizelés.
A vizelés gátlásának erősítésére javasolják az úgynevezett hólyagtréninget. Meg kell kérni a gyermeket arra, hogy ha napközben érzi a vizelési ingert, akkor azt jelezze a szülőnek, és próbálja meg a vizeletét lehetőség szerint még percekig visszatartani.
Érjük el, hogy a gyermek megszokja azt, hogy 2-3 óránként pisiljen. A vizelési inger nélkül, akaratlagosan indított vizelés ugyanis elősegíti a tudatos kontrollt a vizelési reflex fölött.
Amennyiben a bevizelések hátterében lelki okok vélelmezhetők, illetve ha az éjszakai bevizelések pszichés zavarokat okoznak, akkor elengedhetetlen a pszichoterápia alkalmazása.
Vesebetegségek
Húgycső szűkület