Doktor24A reumatológia a mozgásszervi betegségek konzervatív, azaz nem műtéti kezelésével foglalkozik.
TUDJ MEG TÖBBETSzakembereink a mozgásszervi betegségeket a kivizsgálástól a terápiáig, pre- és posztoperatív balneológia csomagokkal, mozgásterápiákkal kezelik, a legújabb technológiák alkalmazásával, személyre szabott ellátással várnak.
A reumatológia a mozgásszervi betegségek konzervatív, azaz nem műtéti kezelésével foglalkozik. Ide tartozik egyebek mellett a csontritkulás, a különböző eredetű izom- és ízületi fájdalmak, gerincfájdalmak vizsgálata, diagnosztizálása és kezelése is.7
Reumatológiai szakrendelésünkön a mozgásszervi betegségekkel foglalkozunk. A gerinc, a porckorongok, a csontok, az ízületek és az azokat körülvevő szalagok, inak, izmok megbetegedéseit, a csontritkulást, a lágyrész betegségeit vizsgáljuk.
A reumás megbetegedések gyulladás vagy kopás következtében fájdalmat, merevséget, duzzanatot, gyengeséget, működészavart okoznak a gerincben és az egyéb csontokban, az ízületekben, az izmokban és az inakban. Az ortopédiával ellentétben a reumatológus szakorvos nem műtéti úton gyógyítja a betegeket, hanem konzervatív kezelésekkel: gyógyszerek, valamint fizioterápiás módszerek segítségével. Magasan képzett, empatikus szakorvosaink segítenek abban, hogy megismerd reumatológiai problémád okát, célzott vizsgálatokkal, személyre szabott kezeléssel pedig segítik a gyógyulás folyamatát.
Az emberi csont szöveti állománya körülbelül 35-40 éves korig folyamatosan gyarapodik, ezt követően azonban megkezdődik a csont leépülése. Ez tehát természetes folyamat, ha azonban a csontvesztés mértéke évente a 3-5 százalékot meghaladja, akkor csontritkulásról beszélünk. Mivel az állapot következtében a csontok tömege és mésztartalma nagymértékben csökken, ezért megnő a spontán törések kockázatának esélye.
A csontritkulás tünetei először azokban a csontokban jelentkeznek, ahol a szivacsos állomány nagyobb, például a gerinccsigolyákban, a combcsontban és a csuklóban. A betegség veszélye azonban az, hogy hosszú ideig tünetmentes: sokszor az első csonttörésig nem is derül rá fény.
Kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával folyamatosan nő, azonban számos egészségügyi probléma is állhat a hátterében. A csontritkulás előfordulásának esélye nagyobb bizonyos táplálkozási zavarok – például anorexia vagy bulímia – esetén, de ide vezethet a pajzsmirigy túlműködése és a kezeletlen gluténérzékenység is. Kialakulását előidézheti a kemoterápia és bizonyos gyógyszerek, például a szteroidok, de életmódunk is sokat számít: a csontritkulás esélyét növeli a kevés mozgás, a túl sok alkoholfogyasztás, a dohányzás, valamint a kalcium és a D-vitamin hiánya.
Az izomfájdalom számos betegség, sérülés vagy egyéb állapot következménye lehet. Leggyakoribb oka az izomláz, amely az izmok túlterhelésekor jelentkezik, és orvosi beavatkozást nem igényel.
Izom- és ízületi fájdalommal járhat az influenza és a koronavírus, ebben az esetben azonban az állapot a betegséggel együtt általában el is múlik. Hasonló panaszokat okozhat a pajzsmirigy alulműködése és bizonyos autoimmun betegségek, mint a lupusz, a dermatomyositis vagy a rheumatoid artritisz, mely valójában az ízületi gyulladás egyik fajtája. A tüneteket okozhatja a fibromyalgia, ami egy, a központi idegrendszert érintő betegség, és a fájdalom érzékelésében és feldolgozásában alakít ki zavarokat. A polymyositis, az izmok vírusos vagy egyéb eredetű gyulladása leggyakrabban a váll, a felkar, a csípő és a szív izmait támadja meg, de izom- és ízületi fájdalmakat okozhat a krónikus fáradtság szindróma, a Lyme kór és a szklerózis multiplex is. A probléma felléphet bizonyos gyógyszerek, például a koleszterin csökkentésére szolgáló sztatinok mellékhatásaként.
Látható tehát, hogy az okok rendkívül szerteágazóak, a reumatológiai szakvizsgálat tehát a tartós, vagy különösen erős fájdalom fennállása esetén nagyon fontos lehet.
A gerincfájdalom hátterében számos tényező állhat. A leggyakoribb kiváltó ok a nem megfelelő életmód: a testmozgás hiánya, az ülőmunka és a helytelen testtartás. Amennyiben hosszú ideig egy testhelyzetet veszünk fel, úgy a gerincet és a csigolyákat egyoldalú nyomás éri, ez pedig porckorongsérvhez – hétköznapi nevén gerincsérvhez – vezethet, melynek az alábbiakban a két leggyakoribb típusát mutatjuk be.
A nyaki gerinc hét csigolyából és hat porckorongból épül fel. A porckorongok feladata az, hogy tompítsák a csigolyatestek által kifejtett nyomást, így csökkentve a nyak és a fej terheinek eloszlását. Nyaki gerincsérv akkor keletkezik, ha a porckorong külső, szilárd védőrétege (vagy annak egy része) beszakad, és a porckorong gélszerű belső része a szakadásba beszivárog. Leggyakrabban az idősebb, 50 év feletti korosztályt érinti, és nőknél jóval többször kerül diagnosztizálásra.
A nyaki gerincfájás oka lehet a gyakori lefelé nézés, a fej folyamatos lehajtása, mely a számítógépes munkát végzők megszokott testtartása, ritkább esetben azonban okozhatja trauma vagy sérülés is. Tünetei a gerincfájdalmon kívül a nyak mozgásának beszűkülése, az izomfájdalom a hátban és a karban, valamint a gyakori szédülés és fejfájás.
Az ágyéki gerincszakasz viseli a legnagyobb terhelést, erre tekintettel a porckorongsérv is ezen a területen alakul ki leggyakrabban. A betegség előfordulásában nagy szerepet játszik az ülés, melynek során a gerinc alsó szakaszára komoly nyomás nehezedik. A derékfájás kisugározhat az alsó végtagokba, a lágyékba, a csípőbe és a farizomba is, megnehezítve a mozgást, az ülést és a hajolást, ezen kívül gyakori tünet a zsibbadás is.
Autoimmun betegségről akkor beszélhetünk, ha a szervezet valamilyen oknál fogva nem ismeri fel a saját sejtjeit és szöveteit, és azokkal szemben immunválaszt indít el, ezáltal pedig gyulladást okoz. Ezek a betegségek az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyíthatók, a legtöbb esetben azonban jól kezelhetők, aktivitásuk pedig megfelelő kezeléssel csökkenthető. Közös jellemzőjük, hogy nők esetében gyakrabban előfordulnak, a hajlam pedig a családon belül is öröklődhet. A kialakulás kockázatát növeli a magas zsír- és szénhidráttartalmú étrend, a dohányzás, de bizonyos környezeti hatások és fertőzések is.
Megkülönböztethetünk szervspecifikus betegségeket, melyek nevükből adódóan egyetlen szervre koncentrálódnak, valamint szisztémás autoimmun betegségeket, melyek több szervet vagy szervrendszert érintenek.
A leggyakoribb autoimmun betegségek közé tartozik a szklerózis multiplex, a hashimoto betegség, a lupusz, a különböző pajzsmirigy betegségek és a krónikus sokízületi gyulladás.
Az egyes problémák tünetei különbözhetnek, azonban gyakran fordul elő fáradtság, gyengeség, izomfájdalom, zsibbadás, ízületi fájdalom és a koncentrációs készségek csökkenése.
A reumatológiai szakvizsgálat első lépése a pontos anamnézis felvétele. Ennek során a szakorvos alaposan kikérdezi a beteget a panaszairól, azok keletkezéséről és okairól, például, hogy érte-e valamilyen trauma vagy sérülés az adott testrészt. Ez után be kell számolni a kórelőzményekről (korábbi betegségekről, műtétekről stb.) és a családban előfordult hasonló jellegű betegségekről.
A következő lépés egy általános fizikális vizsgálat, melybe beletartozik a végtagok, a gerinc és a járás tanulmányozása szemrevételezéssel, mozgatással. Ez után a szakorvos ellenőrzi az izomerőt, a reflexeket és megtapintja a fájdalmas területeket.
A reumatológus a diagnózis felállításához laboratóriumi, illetve képalkotó vizsgálatokat (ultrahang, röntgen, CT, MRI) kérhet, és sor kerülhet a csontsűrűség mérésére is. Amennyiben egyéb betegség gyanúja is felmerül, orvosaink a többi szakterület szakorvosaival is konzultálnak.
Szükség esetén további vizsgálatok elvégzésére irányuló, terápiás javaslatot (gyógyszeres, fizikoterápia stb.) tesz szakorvosunk, indokolt esetben helyben beadott lokális injekcióval kezdi a kezelést.
Végül sor kerül a kontroll időpontjának megbeszélésére a kért vizsgálatok eredményeivel kapcsolatban.
A vizsgálat során a diagnózist szakorvosaink állítják fel, ezt azonban megkönnyítheted egy kis odafigyeléssel. Mielőtt a szakrendelésen megjelennél, alaposan gondold át, hogy milyen tüneteid vannak, azok mikor kezdődtek, milyen napszakban, milyen tevékenység végzése során jelentkeznek vagy erősödnek. A reumatológiai vizsgálatra hozd magaddal a rendelkezésre álló orvosi dokumentációt, beleértve azokat is, melyek nem a mozgásszervi területekkel kapcsolatosak. Készíts listát az általad szedett gyógyszerekről, és ne felejts el tájékoztatást adni az ismert gyógyszerallergiáidról sem. Az orvos számára fontos információ az is, hogy a közvetlen családtagok körében hasonló jellegű betegségek előfordultak-e korábban.
Csontritkulás
Szisztémás autoimmun betegségek