Doktor24Belgyógyászati szakrendelésünkön az emberi testet egészében értelmezve vizsgáljuk. Olyan betegségeket – mint amilyenek a szív- és érrendszer, a légző-, a vérképző- és az emésztőszervek, a máj, a belső elválasztású mirigyek betegségei.
TUDJ MEG TÖBBETA belgyógyászatra érdemes úgy tekinteni mint, egy fontos szakterületre egészségünk megőrzésének érdekében.
SzűrőcsomagokA belgyógyászat tudománya számos egyéb szakterületet magában foglal, erre tekintettel a szakorvosaink által vizsgált panaszok, betegségek köre is rendkívül széles.
A tervszerűen, életkornak megfelelően kialakított prevenciós szűrőcsomagok segítségével, egészségesebben élhetünk, sokszor a kialakuló betegségeket már időben felfedezhetjük. Nézd meg szűrőcsomagjainkat, és tegyél az egészségedért!
A kardiológia a szív- és érrendszeri panaszokkal foglalkozik, melyek jelentőségét mutatja, hogy az egyik vezető halálok mind országos, mind globális szinten. Természetesen léteznek veleszületett betegségek, melyek kialakulása rajtunk kívülálló okok miatt történik, egyéb esetekben azonban életmódunk is óriási szerepet játszik a kardiológiai eredetű problémák jelentkezésében.
Számos szív- és érrendszeri betegség létezik, melyek közül az alábbiakban csak a leggyakoribbakat tekintjük át az időben történő felismerés elősegítése érdekében.
A leggyakrabban előforduló kardiológiai eredetű probléma kétségtelenül a hipertónia, amiről 140/90 Hgmm fölötti vérnyomás esetén beszélhetünk. Szerencsére a legtöbb esetben nem okoz jelentős problémát, előfordulhat azonban, hogy komolyabb betegségekhez vezet: egyes számítások szerint Magyarországon évente 5000 ember életét követeli a magasvérnyomás-betegség.
Elsődleges – önmagában jelentkező – hipertónia akkor állapítható meg, ha annak hátterében nem mutatható ki valamilyen kóros elváltozás: a magasvérnyomás-betegségek körülbelül 80 százalékát ez a változat teszi ki. Előfordulásának esélyét növelhetik örökletes tényezők, de óriási szerepet játszik benne az egészségtelen, mozgásszegény életmód, a stressz, az elhízás, a dohányzás, a nagyobb mennyiségű, rendszeres alkoholfogyasztás, az életkor, de a fogamzásgátlók használata is.
A másodlagos, egyéb betegségek tüneteként jelentkező hipertónia kialakulhat egyebek mellett vesebetegségek, pajzsmirigy-problémák, fejlődési rendellenességek vagy daganatok következtében, ilyenkor a kezelés természetesen a kiváltó ok felderítésével kezdődik.
A hipertónia sokszor nem is okoz panaszokat, lehetséges tünetei azonban a gyengeség, fáradékonyság, a szédülés, a mellkasi fájdalom, a homályos látás, a tarkótáji fejfájás – mely gyógyszer bevétele nélkül is csillapodik –, vagy az orrvérzés. Súlyos esetben megjelenhetnek szemfenéki elváltozások, ödémák vagy akár a nyaki verőér szűkülete, elzáródása is.
A betegség veszélye az, hogy kezeletlenül hagyása esetén jelentős mértékben fokozza egyebek mellett a stroke és a szívbetegségek bekövetkezésének esélyét. Ennek érdekében az elsődleges feladat természetesen a vérnyomás tartós csökkentése, melyben a gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos szerepet játszik az életmódváltás is. Az elsődleges hipertónia általában nem gyógyítható, de karbantartható, így elkerülhetőek a komolyabb szövődmények.
A szív koszorúereinek keringési zavarát az ateroszklerózis, más néven érelmeszesedés okozza. Ennek következtében az ütőerek falában plakkok, lerakódások képződnek, melyek folyamatosan növekednek, végül az erek szűkületét vagy elzáródását okozhatják. Emiatt az erek nem tudnak elegendő oxigént szállítani, annak hiányában pedig akár tünetmentes, akár kellemetlen panaszokat okozó probléma alakulhat ki.
Rendkívül gyakori betegségről van szó, mely a középkorúak akár 20 százalékát is érintheti. A kialakulás okai között szerepel az örökölt hajlam és a magasabb életkor, a stressz, a dohányzás, a mozgásszegény életmód, az elhízás, az egészségtelen táplálkozás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a magas koleszterinszint. Minél több rizikófaktor áll fenn, annál nagyobb az esélye a koszorúér-betegség kialakulásának.
A betegség első jele jellemzően a szívizom károsodásával nem járó mellkasi fájdalom, az angina pectoris, mely fizikai vagy éppen pszichés terhelés hatására jelentkezik és rövid idő alatt el is múlik. Előfordulhat azonban az is, hogy a szívinfarktus, súlyos esetben pedig a hirtelen szívhalál jelenti az első tünetet, ezért fontos a magas rizikófaktoros fennállása esetén a rendszeres szűrővizsgálat.
A kezelés módja az állapot súlyosságától függően kerül megválasztásra, nagyon fontos azonban a megelőzés, a rizikófaktorok – elhízás, dohányzás, magas koleszterinszint stb. – csökkentése.
Az infarktus – ismertebb nevén szívroham – a szív vérellátásának megszűnését jelenti egy bizonyos területen, és jellemzően az elhanyagolt magasvérnyomás-betegség, a kezeletlen koszorúér-betegség következményeként alakul ki.
A szívünk vérellátásáért a koszorúerek felelnek: ezek elzáródása vezethet szívinfarktushoz. Az elzáródásnak több oka is lehet, a leggyakoribb közülük a vérrög kialakulása, melynek hátterében gyakran az érelmeszesedés áll. Ha az ér belsejében lévő meszes plakk megreped, és elzárja a véráramlás útját, a szív nem kap elég vért és oxigént, pumpafunkciója romlik, így a teljes szervezet vérellátása veszélybe kerül.
Mivel szívinfarktus bárkivel előfordulhat, a jelek felismerése elengedhetetlen – azt azonban tudni kell, hogy a jellegzetes tünetek gyakran elmaradnak. A legismertebb előjel a mellkasi nyomó, szorító, éles fájdalom, mely pihenés hatására sem javul. Előfordul bal karba vagy a test más területeire sugárzó fájdalom, légzési nehézség, eszméletvesztés vagy verejtékezés. Ha szívinfarktus gyanúja merül fel, a mentőszolgálat értesítése a legfontosabb dolog, hiszen minél előbb kezdik meg a vérellátás helyreállítását, annál nagyobb az esélye a komoly következmények elkerülésének.
Esetenként a vérrög gyógyszerek segítségével is feloldható, máskor szívkatéterezésre, sebészeti beavatkozásra is sor kerül. Az infarktust minden esetben rehabilitáció követi, melynek célja a további szív- és érrendszeri problémák elkerülése.
A szívritmuszavar – vagy aritmia – a szív szabálytalan, túl gyors vagy túl lassú működését jelenti, ez alapján tachycardiáról (percenként több, mint 100 szívverés) vagy bradycardiáról (percenként kevesebb, mint 60 szívverés) beszélhetünk.
Az aritmia jellemzően nem okoz komolyabb problémát, tünetei pedig enyhén, alkalomszerűen jelentkeznek, a ritkán előforduló komolyabb következmények – csökkent keringés miatti veseműködési zavar, szív pumpafunkciójának romlása – miatt azonban érdemes odafigyelni a jelekre. Ezek tachycardia esetén a szapora pulzus, a gyors, kalapáló szívdobogás, a szédülés vagy a látás- és beszédzavar, szorongás. A bradycardia tünete lehet a szédülés, a bizonytalanságérzet, az aluszékonyság vagy a csökkent teherbírás.
A pajzsmirigy a nyak első részén helyezkedik el, körülölelve a légcsőt. Ez a mirigy elsősorban két hormon, a tiroxin és a trijód tironin termeléséért felel. Ha ezt nem teszi elég hatékonyan – nem termel elegendő hormont, esetleg túl sokat termel – az komoly problémákat, változatos tüneteket idézhet elő.
A pajzsmirigy működését az agyalapi mirigy szabályozza a TSH nevű hormon segítségével. A kettő közötti összefüggés a következők szerint alakul: ha a pajzsmirigy nem tud annyi hormont termelni, amennyire a szervezetnek szüksége van – ez a pajzsmirigy alulműködés –, akkor a szervezet a TSH szintet megemeli. Ha viszont a szükségesnél több pajzsmirigy hormon termelődik, a TSH lecsökken: ez a pajzsmirigy túlműködés.
A pajzsmiriggyel kapcsolatos további lehetséges probléma annak megnagyobbodása, mely az alacsony jódfogyasztásra vezethető vissza. Ilyenkor a pajzsmirigy tapinthatóvá válik, sőt idővel akár szabad szemmel is láthatóvá: ekkor már nyomást gyakorolhat a lég- és a nyelőcsőre, ez pedig szorító érzéshez vezethet.
Ezen kívül pajzsmirigygyulladás vagy pajzsmirigygöb – mely egy, a pajzsmirigyben megjelenő, legtöbbször ártalmatlan csomó –, de akár daganat is kialakulhat. Ez utóbbi viszonylag ritka és jellemzően jól kezelhető, veszélye azonban az, hogy jellegzetes tüneteket nem okoz, ezért sokszor hosszú évekig nem kerül sor a diagnózis felállítására.
A rendszeres szűrővizsgálat kiemelten fontos, hiszen sok esetben egyáltalán nem jelentkezik tünet, esetleg már a betegség előrehaladott állapotában: különösen igaz ez a daganatok, göbök esetében.
A pajzsmirigyproblémák gyakori tünete lehet az általános rossz közérzet, a hajhullás, a száraz bőr; az alulműködés jele még a fáradékonyság, a romlott koncentrációs képesség, a lassuló beszéd, gondolkodás, anyagcsere és mozgás, a hideg végtagok, a hízás, a székrekedés, a hideg, sápadt bőr vagy éppen a töredezett körmök.
A túlműködés jelei sokszor ezzel teljesen ellentétesek: ide tartozhat a fogyás, a gyors emésztés, a hasmenés, de a vérnyomás és a pulzus emelkedése, a szívritmuszavar vagy a fokozott ingerültség is.
Bőrünk – mely a testünk legnagyobb szerve – jelenti az első számú védelmet a különböző külső hatásokkal szemben. Sérülések, balesetek folyamatosan érhetnek minket, szervezetünk azonban erre fel van készülve, hiszen a sebgyógyulás egy természetes élettani folyamat. Ezt a folyamatot számos körülmény befolyásolja: a sérülés mélysége, jellege, elhelyezkedése, de az életkorunk is. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy a gyógyulás a szokásosnál lassabban megy véghez, az alábbi betegségek fennállására gyanakodhatunk.
A cukorbetegség egyik tünete, hogy a végtagokon megjelenő sebek különösen nehezen gyógyulnak. Ennek egyik oka az, hogy a végtagok vérellátása romlik, ez pedig hátráltatja a gyógyulási folyamatokat, a fertőzésveszélyt pedig növeli. Ugyanezzel a következménnyel jár az, hogy a cukorbetegség hatására az immunrendszer gyengül, így a szervezet védekezőképessége csökken.
Ha valakinél keringési zavarok lépnek fel, könnyen lehet, hogy a létfontosságú tápanyagok és az oxigén nem jut el a sejtekhez. Ezek hiányában a szövetek regenerációja lassul, aminek egyenes következménye a nehezebb sebgyógyulás, de hasonló következménnyel járhat az érelmeszesedés vagy a magas koleszterinszint is.
Mivel a szervezet védekezéséért az immunrendszer felel, annak különböző zavarai is hozzájárulhatnak a lassú sebgyógyuláshoz valamint az elfertőződés veszélyéhez.
A légutak betegsége az asztma: ebben az esetben a páciens fokozottan reagál a különböző provokáló triggerekre, például az allergénekre, fertőzésekre, dohányzásra de akár a hirtelen hőmérséklet-változásra is. Tünetei közé tartozik a rövid vagy hosszabb légzészavar, a köhögés, a zihálás vagy a sípoló légzés.
Az allergiát valószínűleg senkinek nem kell bemutatni: ez az immunrendszer eltúlzott reakciója az olyan anyagokra, amik az egészséges emberekből semmilyen hatást nem váltanak ki. A légúti allergiát gyakran parlagfű, penészgomba, állati szőr vagy poratka okozza, tünetei pedig nagyjából az egyszerű nátháéval egyeznek meg.
A komolyabb légzőszervi betegségek közé sorolhatjuk a tüdőfibrózist, mely a tüdőszövetek krónikus gyulladását jelenti. Mivel a szövet felszaporodik, a légzőfelület csökken, így nehézlégzés, száraz köhögés, fáradékonyság jelentkezhet. A tüdőgyulladást általában vírus vagy baktérium váltja ki, tünetei pedig a láz, az általános gyengeség, a hidegrázás, majd idővel légszomj és mellkasi fájdalom. Az egészséges immunrendszer általában legyőzi, idősebbekre vagy bizonyos alapbetegségekben szenvedőkre azonban igen veszélyes lehet.
A tüdőrák az egyik leggyakoribb daganatos betegség, mely kezeletlenül hagyva gyorsan átterjedhet más szervekre is. A COPD (krónikus gyulladásos légzőszervi betegség) a légutak tartós beszűkülésével jár, mely nem fordítható vissza, ezért a gyors diagnózis rendkívül fontos.
Számos egyéb, a tüdőt és a légutakat érintő betegség, állapot létezik, ezért a légúti panaszokat – különösen ha azok hosszabb ideig fennállnak, vagy folyamatosan romlanak – érdemes nagyon komolyan venni, és időben felkeresni a belgyógyász magánrendelést.
A gyulladásos bélbetegségek nagyon sok embert érintenek, sokaknak azonban fogalma sincs arról, hogy kellemetlen tünetei mögött ez a probléma áll. Két különböző kórkép tartozik ide, ezek a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás.
Az immunrendszer helytelen működése hozza létre ezeket a gyulladásos folyamatokat, és mindkét esetben hajlamosító tényezők lehetnek a gyomor-bélrendszeri fertőzések, a dohányzás, a nem megfelelő táplálkozás vagy a stressz, a kialakulás tényleges, konkrét oka azonban egyelőre ismeretlen.
A két betegség tünetei is hasonlóak: gyakori, akár véres hasmenés, puffadás, görcsök, fáradékonyság, ismeretlen eredetű fogyás, láz és vérszegénység. Ezek jellemzően hirtelen megjelennek, majd egy hosszabb-rövidebb tünetmentes időszak következik.
A különböző emésztőrendszeri betegségek – részben a táplálkozási szokásoknak és a modern életvitellel együtt járó stressznek köszönhetően – egyre gyakoribbak, így az ezekre utaló tünetekkel mindenkinek érdemes tisztában lennie.
Az epe egy emésztőnedv, ami a májban termelődik és elsősorban a zsírok emésztését segíti elő. Amennyiben az epét alkotó víz, koleszterin és epesavak aránya felborul, az epe besűrüsödhet és apró, kőszerű képződmények, epekövek alakulhatnak ki. Ez az állapot sokszor tünetmentes, ha azonban a képződmények elzárják az epeutakat és akadályozzák az epe szabad áramlását, epehólyag-gyulladás alakulhat ki, ami igen erős, hirtelen jelentkező hasi vagy háttáji fájdalommal, lázzal, hányingerrel, szélgörcsökkel vagy a vizelet és a széklet színének megváltozásával is járhat.
Gyakori betegség a zsírmáj, mely a májsejteken belüli zsírcseppek kialakulásával jár együtt. Ha ez az állapot fellép, a májsejtek könnyebben elpusztulhatnak, ez pedig a máj kötőszöveti felhalmozódásához, kezeletlenül hagyása pedig akár májzsugorhoz is vezethet. Leggyakoribb kiváltó oka a túlzott alkoholfogyasztás, de zsírmáj a terhesség utolsó szakaszában is előfordulhat. Jellemző tünete a jobb bordaív alatti nyomásérzékenység, puffadás, súlyos állapotban pedig a sárgaság.
A divertikulózis a vastagbél falán megjelenő kiboltosulások formájában jelentkezik, mely idővel gyulladáshoz vezethet. Előfordulásának esélye az életkor előrehaladtával drasztikusan megnő, a 80 év feletti korosztály több mint 60 százaléka érintett lehet.
A betegség gyakran teljesen panaszmentes, egyéb esetekben jellemző tünet a bal alhasi fájdalom, a láz, a hányás, a vérszegénység, gyulladás esetén pedig megváltozhatnak a székletürítési szokások is.
Szintén rendkívül gyakori probléma az, hogy az alsó nyelőcső záróizma nem zár megfelelően, emiatt a gyomorsav visszaáramlik a nyelőcsőbe. Ha az ennek következtében jelentkező gyomorégéses tünetek gyakran, legalább hetente kétszer előfordulnak, reflux betegségről beszélhetünk. Az állapotot kiválthatja a rekeszizomsérv, emellett pedig a hajlamosító tényezők közé sorolhatjuk a túlevést, a zsíros, fűszeres ételek, szénsavas italok és alkohol gyakori fogyasztását, a dohányzást és az étkezés után történő lefekvést is.
A reflux általában a gyomorból eredő, égő fájdalommal és kellemetlen érzéssel jár együtt, mely jelentkezhet a szegycsont mögött vagy a torokban és a nyakban is, a gyomorsav visszaáramlása miatt pedig keserű ízt érezhetünk a torokban és a szájban.
A vastagbél és a végbél területén kialakuló rosszindulatú daganatok száma mind világszerte, mind Magyarországon folyamatosan emelkedik. Míg a végbéldaganat elsősorban férfiaknál jelentkezik, a vastagbélrák mindkét nemet ugyanolyan arányban érinti, így a szűrővizsgálatok mindenki számára egyformán fontosak, a vastagbéldaganat ugyanis korai felismerés esetén viszonylag jól kezelhető. A szűrés fontosságát mutatja az is, hogy a hasonló daganatok korai stádiumában általában nem tapasztalunk egyértelmű tüneteket, de a székrekedés és a hasmenés gyakori váltakozása, a hasi diszkomfortérzés, a véres széklet, az indokolatlan fogyás is intő jel lehet.
Láthatjuk, hogy a belgyógyászathoz tartozó betegségek rendkívül széles skálán helyezkednek el, ezért a vizsgálat minden esetben a konkrét problémához, tünetekhez igazodik.
Annak érdekében, hogy az egyes elváltozásokat, betegségeket minél hamarabb felismerjük, mindenkinek érdemes rendszeres szűrővizsgálaton részt venni.
A Doktor24 szakképzett orvosai valamennyi területen segítséget nyújtanak tervszerűen, életkornak megfelelően kialakított prevenciós szűrőcsomagok segítségével, melyeknek köszönhetően egészségesebben élhetünk, és a kialakuló betegségeket már időben felfedezhetjük.
A szűrések része a kórtörténet felvétele, a páciens részletes kikérdezése panaszairól, ismert betegségeiről. Ezt követi a fizikális vizsgálat, melynek során a test fejlettségét, a testtartást, az izomzatot, a reflexet vizsgáljuk. Sor kerül a bőr- és nyálkahártya, a nyirokcsomók, a pajzsmirigy ellenőrzésére, a tüdő és a légzés meghallgatására, a szívműködés vizsgálatára és a has kitapintására.
Ezen túl életkortól, általános egészségi állapottól, hajlamosító tényezőktől – és a kiválasztott szűrőcsomagtól – függően számos vizsgálat elvégzésére van lehetőség, ilyen például a nyugalmi és terheléses EKG-vizsgálat, a mellkasröntgen, a pajzsmirigy, a carotis, a hasi, a kismedencei és az emlő ultrahang, a mammográfia, a kardiológiai vizsgálat és a szívultrahang, a bőrgyógyászati szűrővizsgálat, a tumormarker-vizsgálat vagy éppen az urológiai vizsgálat.
Az orvosi vizsgálat természetesen minden esetben az általános szűrésnél ismertetett fizikális ellenőrzéssel kezdődik, majd a konkrét panaszok alapján célzott tesztek következnek.
Talán nem meglepő, hogy a diagnózis felállításának legfontosabb része a vérnyomásmérés. A legbiztosabb eredményt akkor kaphatjuk, ha nyugalmi állapotban, átlagos hőmérsékleti viszonyok között, legalább 2-3 alkalommal mérjük meg a páciens vérnyomását. Ha megállapításra került a magas vérnyomás ténye, a következő lépés az okok tisztázása. Ennek része a kórtörténet megismerése, melynek az ismert betegségeken – veseproblémák, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség – kívül fontos eleme az életmódbeli problémák felderítése is.
A kiváltó okok felismerése során sor kerülhet ultrahangos vizsgálatra (érelmeszesedés), szemfenék-vizsgálatra, röntgenre, EKG-ra és természetesen laborvizsgálatokra is.
A fekélyes vastagbélgyulladás diagnosztizálása végbéltükrözés, a Crohn-betegségé pedig kolonoszkópia, vékonybél tükrözés segítségével történik.
A mellkasi fájdalom gyakran utal a betegség fennállására, a diagnosztizálást azonban megnehezíti az, hogy a probléma nagyon sok esetben tünetmentes marad. Erre tekintettel a magas rizikófaktorokkal rendelkező páciensek folyamatos figyelemmel kísérése nagyon fontos: érdemes rendszeresen nyugalmi és terheléses EKG vizsgálatot végezni, de a terheléses szívultrahang is hasznos eszköz lehet.
A TSH és a pajzsmirigyhormonok szintje laborvizsgálattal mérhető, emellett gyakran kerül sor ultrahangvizsgálatra a pajzsmirigy szerkezetének ellenőrzése érdekében. Szükség esetén szövettani vizsgálatot, biopsziát is el kell végezni a komolyabb problémák kizárása érdekében
Ezekben az esetekben a légzésfunkciós vizsgálatoké és a képalkotó eljárásoké (CT, mellkasröntgen) a főszerep, de vérvizsgálatra is sor kerülhet.
Profi belgyógyász csapattal várunk. Szakképzett orvosaink és csúcstechnológiás eszközeink segítségével fényt derítünk a baj forrására, majd hatékony kezelést nyújtunk számodra. Ha a legjobb csapatot és a legkorszerűbb berendezéseket keresed, nálunk megtaláltad.
Munkánkat az empatikus hozzáállás jellemzi. Kollégáinkkal türelemmel és megértéssel gondoskodunk minden páciensünkről, és részletes tájékoztatást nyújtunk a betegségről és a kezelés menetéről is.
Garantáltan segítünk. Legyen szó bármilyen belgyógyászati betegségről, orvosainkkal minden esetben segítséget nyújtunk. Jelentkezz bátran konzultációra!
MOK Tagság
