A fülzúgás (tinnitus) külső hanginger nélküli hangérzet, amely sokféleképpen jelentkezhet (sípolás, búgás, ciripelés, kattogás, suhogás, zúgás stb). Az olyan fülzúgás, amely 5 percet meghaladó és hetente legalább két alkalommal jelentkezik, kórosnak tekintendő. Az ilyen esetekben kivizsgálás feltétlenül szükséges.

Fülzúgás vonatkozásában a rutin fül-orr-gégészeti vizsgálaton túl igen jelentős a fülzúgás jellegzetességeinek, provokáló tényezőinek felmérése, a részletes anamnézisfelvétel mellett. Ugyan a fülzúgást hajlamosak vagyunk kizárólag a fülhez kötni, nem korlátozódik kizárólag a fület érintő eltérésekre, illetve fül-orr-gégészeti problémákra.

A fülzúgás nemcsak a fül közelében található egyéb anatómiai régiókból, de akár szisztémás eltérésekből is eredhet. Ennek megfelelően fülzúgás esetében, attól függően, hogy honnan eredeztethető a panasz, sokféle vizsgálat elvégzésére lehet szükség. A fülzúgás egyszerűbb okainak számítanak a külső- és középfül egyes eltérései, például hallójáratgyulladás, fülzsírdugó, középfülgyulladás stb., ezek megfelelő kezelésével a fülzúgás könnyen megszüntethető.

Ennél összetettebb esetek, amelyeknél vizsgálat során eltérést nem találunk. Alapvető fontoságú vizsgálat a hallásmérés (audiometria), amely alapján a fülzúgáshoz társuló halláscsökkenés, annak súlyossága, a halláscsökkenésben érintett frekvenciák és a halláscsökkenés típusa azonosítható. A hallásméréssel egybekötve az ún. tinnitometriai vizsgálat is elvégezhető, amellyel a fülzúgás frekvenciája és intenzitása is meghatározható. Ez elsősorban a krónikusan fennálló fülzúgás ellátásához elengedhetetlen vizsgálat.

Hallásmérés elvégzése akkor is lényeges, amikor szubjektíve nincs halláscsökkenésre utaló tünet, hiszen a kisebb fokú halláscsökkenések nem feltétlenül okoznak feltűnő panaszt. A fülzúgás hátterében álló esetleges okok azonosítása miatt számos esetben szükség lehet képalkotó vizsgálatokra, ezek közül legfontosabb a kontrasztanyagos agykoponya-MR-vizsgálat, illetve lényeges lehet a nyaki erek áramlásának ultrahanggal történő vizsgálata is. A panaszok jellegzetességétől függően egyéb, vagy más típusú képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet.

Tekintettel arra, hogy a fülzúgás hátterében szisztémás ok is állhat, laborvizsgálat elvégzése is szükséges lehet, amely részletességét tekintve messze túlmutat a rutin laborvizsgálat során elvégzett vizsgálatoktól. Az eddig említett vizsgálatok eredményétől függően, illetve figyelembevéve számos egyéb tényezőt, további vizsgálatok elvégzésére is sor kerülhet. Ahogy szédülés esetében, úgy fülzúgásnál is fontos a panasz multidiszciplináris megközelítése, amely többféle társszakma bevonását teheti szükségessé. A tünetek életminőségre kifejtett hatása, az esetlegesen társuló pszichés tünetek felmérése miatt kérdőíves felmérést végzünk.

A fülzúgás kezelése összetett, nagyban függ a részletes kivizsgálás során azonosított eltérésektől is. A kezelés megközelítése egyébként is alapvetően egyénre szabott. Az akut eseteknél (3 hónapon belüli) szóbajöhet gyógyszeres kezelés, akár tabletta, akár infúziós kezelés formájában. Ez különösen lényeges az akut halláscsökkenéshez társuló fülzúgás típusoknál. Ennek megfelelően hangsúlyos a fülzúgás minél előbbi kivizsgálása és kezelése! Krónikusan fennálló fülzúgás esetében a kezelés sokkal összetettebb és nehezebb, ilyenkor a gyógyszeres kezelés hatékonysága igen csekély, másfajta kezelési opcióktól várható csak eredmény.