Csontritkulás (osteoporosis)

A csontritkulás kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával folyamatosan nő, azonban számos egészségügyi probléma is állhat a hátterében. Az emberi csont szöveti állománya körülbelül 35-40 éves korig folyamatosan gyarapodik, ezt követően azonban megkezdődik a csont leépülése. Ez tehát természetes folyamat, amennyiben viszont a csontvesztés mértéke meghaladja a 3-5 százalékot évente, akkor csontritkulásról beszélünk. Mivel az állapot következtében a csontok tömege és mésztartalma nagymértékben csökken, ezért megnő a spontán törések kockázatának esélye. A csontritkulás a magyar lakosság körülbelül 5,6 %-át érinti, így kétségtelenül az egyik leggyakoribb reumatológiai probléma. 

A csontritkulás tünetei először azokban a csontokban jelentkeznek, ahol a szivacsos állomány nagyobb, például a gerinccsigolyákban, a combcsontban és a csuklóban. A betegség veszélye azonban az, hogy hosszú ideig tünetmentes: sokszor az első csonttörésig nem is derül rá fény.

Előfordulásának esélye nagyobb bizonyos táplálkozási zavarok – például anorexia vagy bulimia – esetén, de ide vezethet a pajzsmirigy túlműködése és a kezeletlen gluténérzékenység is. Kialakulását előidézheti a kemoterápia és bizonyos gyógyszerek, például a szteroidok, de életmódunk is sokat számít: a csontritkulás esélyét növeli a kevés mozgás, a túl sok alkoholfogyasztás, a dohányzás, valamint a kalcium és a D-vitamin hiánya.

Izom– és ízületi fájdalmak

Az izomfájdalom számos betegség, sérülés vagy egyéb állapot következménye lehet. Leggyakoribb oka az izomláz, amely az izmok túlterhelésekor jelentkezik, és orvosi beavatkozást nem igényel.

Izom- és ízületi fájdalommal járhat például az influenza, de általában a betegséggel együtt el is múlnak a tünetek. Hasonló panaszokat okozhat a pajzsmirigy alulműködése és bizonyos autoimmun betegségek, mint a lupusz, a dermatomyositis vagy a rheumatoid artritisz, mely valójában az ízületi gyulladás egyik fajtája. Az egyik lehetséges ok továbbá a fibromyalgia, ami egy, a központi idegrendszert érintő betegség, és a fájdalom érzékelésében és feldolgozásában alakít ki zavarokat. A polymyositis, az izmok vírusos vagy egyéb eredetű gyulladása leggyakrabban a váll, a felkar, a csípő és a szív izmait támadja meg, de izom- és ízületi fájdalmakat okozhat a krónikus fáradtság szindróma (CFS), a Lyme-kór és a szklerózis multiplex is. A probléma felléphet bizonyos gyógyszerek, például a koleszterin csökkentésére szolgáló sztatinok mellékhatásaként. 

Mivel számos kórkép állhat a jelentkező tünetek mögött, így krónikus ízületi fájdalom, izomgyengeség vagy duzzanat esetén mindenképpen ajánlott a reumatológiai vizsgálat.

Gerincfájdalmak 

A gerincfájdalom hátterében számos tényező állhat, ugyanakkor a leggyakoribb kiváltó ok a nem megfelelő életmód: a testmozgás hiánya, az ülőmunka és a helytelen testtartás. Ha nem mobilizáljuk magunkat megfelelően, illetve nem dolgozunk core izmaink erősítésén – melyek a gerinc (és a medence) stabilitásáért felelnek –, úgy a gerincet és a csigolyákat egyoldalú nyomás éri, ez pedig porckorongsérvhez, hétköznapi nevén gerincsérvhez vezethet.

A nyaki gerincsérv 

A nyaki gerinc hét csigolyából és hat porckorongból épül fel. A porckorongok feladata az, hogy tompítsák a csigolyatestek által kifejtett nyomást, így csökkentve a nyak és a fej terheinek eloszlását. Nyaki gerincsérv akkor keletkezik, ha a porckorong külső, szilárd védőrétege (vagy annak egy része) beszakad, és a porckorong gélszerű belső része a szakadásba beszivárog. Leggyakrabban az idősebb, 50 év feletti korosztályt érinti, és nőknél jóval többször kerül diagnosztizálásra. 

A nyaki gerincfájás oka lehet a gyakori lefelé nézés, a fej folyamatos lehajtása, mely a számítógépes munkát végzők és okostelefont használók megszokott testtartása, ritkább esetben azonban okozhatja trauma vagy sérülés is. Tünetei a gerincfájdalmon kívül a nyak mozgásának beszűkülése, az izomfájdalom a hátban és a karban, valamint a gyakori szédülés és fejfájás. 

Az ágyéki gerincsérv 

Az ágyéki gerincszakasz viseli a legnagyobb terhelést, erre tekintettel a porckorongsérv is ezen a területen alakul ki leggyakrabban. A betegség kialakulásában nagy szerepet játszik az ülő életmód, mely során tartósan komoly nyomás nehezedik a gerinc alsó szakaszára. A zsibbás mellett jellemző, hogy a derékfájás kisugározhat az alsó végtagokba, a lágyékba, a csípőbe és a farizomba is, megnehezítve a mozgást, az ülést és a hajolást.

A reumatológiai szakvizsgálat első lépése a pontos anamnézis felvétele. Ennek során szakorvosunk arra törekszik, hogy feltárjon minden fontos kórelőzményt, illetve a panaszokhoz kapcsolódó lehetséges okokat. A diagnózis felállításához egyaránt fontos információ, ha trauma, sérülés érte az adott testrészt, esetleg műtéti beavatkozás is történt, mint az, hogy a családban előfordult-e hasonló jellegű betegség. 

A következő lépés egy általános fizikális vizsgálat, melybe beletartozik a végtagok, a gerinc és a járás tanulmányozása szemrevételezéssel, mozgatással. Az állapotfelmérésnek az is része lehet, hogy szakorvosunk megtapintja a fájdalmas területet, ellenőrzi az izomerőt és a reflexeket.

Szakorvosunk a diagnózis felállításához laboratóriumi, illetve képalkotó vizsgálatokat (ultrahang, röntgen, CT, MRI) kérhet, és sor kerülhet a csontsűrűség mérésére is. Amennyiben egyéb betegség gyanúja is felmerül, szükségessé válhat a konzultáció más területek szakorvosaival.

Szükség esetén további vizsgálatok elvégzésére irányuló, terápiás javaslatot (gyógyszeres, fizikoterápia stb.) tesz szakorvosunk, indokolt esetben helyben beadott lokális injekcióval kezdi a kezelést. Végül sor kerül a kontroll időpontjának megbeszélésére a kért vizsgálatok eredményeivel kapcsolatban.

Végül sor kerül a kontroll időpontjának megbeszélésére a kért vizsgálatok eredményeivel kapcsolatban.