Belgyógyászat
A belgyógyászat olyan orvosi szakterület, amely az emberi testet egészében vizsgálja, az emberi szervezet egészét érintő betegségekkel (pl. szív és érrendszer, légző-, vérképző-, emésztőszervek, máj, belső elválasztású mirigyek stb.) és azok gyógyításával foglalkozik. Ebbe a körbe tartozóknak tekintik általában mindazon betegségeket, amelyeket gyógyszerekkel lehet kezelni, ellentétben a sebészi betegségekkel. A tudomány fejlődésével a belgyógyászat is szakosodott, több szakterületre bomlott fel (kardiológia, angiológia, diabetológia, hematológia, stb.)
A belgyógyászati fizikális vizsgálatok elvégzése egyedül és önmagában alapvető információkat szolgáltathat a beteg állapotáról. Ennek során megtekintéssel, hallgatózással, tapintással szinte valamennyi életfontos szerv és szervrendszer vizsgálatra kerül.
A belgyógyászati (szűrő)vizsgálatok nagy segítséget nyújtanak a diagnózis minél korábbi felállításához, hogy akár panaszmentes állapotban felismerhetők legyenek olyan betegségek, amelyek időben észlelve meggyógyíthatók, vagy súlyossá válásuk megelőzhető.
A belgyógyászati vizsgálat olyan jelentős információkat adhat az adott betegségről, melyek célirányossá teszik az orvos további diagnosztikai lépéseit. A tünetek, panaszok, kórtörténeti adatok ismeretében a belgyógyász felállít egy diagnosztikus sorrendet laboratóriumi vizsgálatokkal, EKG vizsgálattal, képalkotó vizsgálatokkal és esetleges további szakorvosi konzultációk megszervezésével.
A belgyógyász nemcsak a jelen állapot felmérése, hanem a korábbiakhoz képest bekövetkezett állapotváltozás alapján tud dönteni a szükséges terápia megválasztásáról.
