A hasfalat izmok és kötőszövetes lemezek alkotják. Ennek az alsó, lágyéki részében helyezkedik el a lágyékcsatorna, amelynek belső nyílása a hasüregbe, külső nyílása a bőr alá vezet. Ebben a 4-6 cm hosszú, és 1 cm átmérőjű alagútban a nemi szervekhez futó szalagok és idegek haladnak át. Hölgyeknél a csatorna mérete kisebb, és javarészt ínszövetből álló rostokat tartalmaz, ezért a női lágyéksérv ritka megbetegedésnek számít. Az esetek negyedében a sérv megjelenése kétoldali. 

Bármilyen hasűri nyomásfokozódással járó állapot (pl. emelés, hasprés, köhögés, székrekedés), megnyithatja a lágyékcsatornát, vagy meggyengítheti a vele szomszédos szöveteket. Először általában csak a belső sérvkapu nyílik meg, jellemzően rövid ideig tartó, magától megszűnő lágyéktáji panaszt okozva. Ebben a szakaszban sokszor tapintással vagy ultrahangos vizsgálattal sem lehet a sérvet egyértelműen igazolni.

A lágyéki részen jelentkező fájdalom vagy szúró érzés, hasi görcsök utalhatnak lágyéksérvre, és ez a fájdalom fokozódhat bizonyos mozdulatok, például előrehajlás, emelés közben. További jel lehet a székrekedés, illetve a hányinger. A sérv észlelését nehezítheti, hogy akár hónapok telnek el a kialakulásáig. 

Lágyéksérv típusai

A lágyéksérv esetében beszélhetünk egyenes (direkt) és ferde (indirekt) sérvről, annak függvényében, hogy hol a sérvkapu belső, hasüreg felőli nyílása.

Célszerű megemlíteni a combsérvet. Ennél az elsősorban nőknél kialakuló sérvtípusnál a sérv a lágyékcsatorna alatt húzódó combcsatornán keresztül, a combot ellátó nagy erek mentén türemkedik elő. A kizáródás nagyobb veszélye miatt a műtétet javasolt mielőbb elvégezni.

A lágyéksérv kezelése 

A lágyéksérv általában idővel növekszik, amit sérvkötővel vagy különböző tornagyakorlatokkal átmenetileg karban lehet ugyan tartani, de a betegséget gyógyítani, visszafordítani nem lehet. 

Amikor a lágyéksérv a külső sérvkaput is eléri, tapinthatóvá, észlelhetővé válik. A kis előboltosulás fokozatosan növekedve a herezacskóba is betüremkedhet, azaz heresérvvé fejlődhet. 

Az aktív életet élő páciensek általában nem várják meg ezt az állapotot. Mind az esetleges fájdalom, mind az állandósuló, kényelmetlen „sérvtudat” kialakulása miatt előbb-utóbb a műtéti beavatkozás mellett döntenek. 

Minél tovább áll fenn a sérv, annál nagyobb a benne helyet foglaló zsigerek kizáródásának (a sérvtartalom sérvkapun kívül rekedésének, a véráramlás következményes akadályozottságának) esélye, ami életveszélyes állapotot jelent.

A sérv ilyenkor megkeményedik, fájdalmassá válik, erős hasi görcsök, hányinger kísérheti. A kizáródott bélrészlet rövid időn belül elhalhat, azonnali sebészeti ellátása szükséges.

Lágyéksérv műtéti megoldások 

A sérvkapu zárására, a hasfali kötőszövetes rendszer megerősítésére különböző műtéti megoldások léteznek, ezek közül a legmegfelelőbb eljárást választjuk ki (nyitott vagy laparoszkópos műtét, háló mérete, típusa, vagy ritkább esetekben annak elhagyása).

A lágyéksérvek sebészetének úttörője Edoardo Bassini olasz sebész volt, aki a XIX. század végén dolgozta ki a róla elnevezett helyreállító műtét technológiáját. Az eljárást továbbfejlesztő műtéti technikák elterjedése mellett a következő mérföldkő a XX. század végén kifejlesztett sérvháló alkalmazása volt, amely hatékony sérvzárást és igen jó hosszú távú eredményeket hozott. Napjainkban az ilyen ún. feszülésmentes technikák garantálják a legjobb eredményeket.

A laparoszkópos (hastükrözéses) sérvműtét a feszülésmentes technika ún. minimálisan invazív módszerrel való alkalmazása: egyesíti magában a hálóbeültetés és a laparoscopos technika előnyeit. Az epehólyagműtétek után a második leggyakoribb laparoszkópos beavatkozásnak a sérvműtét számít. Az alacsony kiújulási esély (0.5%) és a korai teljes terhelhetőség miatt a sebészek ma ezt tekintik az eslőslegesen választandó műtéti módszernek. 

• A laparoscopos (tükrözéses) megoldás előnyei: A posztoperatív jó komfortérzet alapja a minimális sebfájdalom. Ez annak köszönhető, hogy a beavatkozás helyén, érző idegvégződések alig találhatók. A korai teljes terhelhetőség a műtét leghatározottabb előnye: a beteg egy héttel a műtét után visszatérhet a korábbi életviteléhez. Kétoldali sérvekben ugyanazon három laparoszkópos eszközzel, szinkron operálható mindkét oldal, a beteg érdemi többletterhelése nélkül. TAPP technika alkalmazásakor az ellenoldali rejtett sérvek (10-12%) felismerhetők és egy időben megoldhatók. 
• A laparoscopos (tükrözéses) megoldás hátrányai: A laparoscopos sérvműtét nem könnyű beavatkozás, nagy sebészi gyakorlatot igényel. Elterjedésének további két gyakran hangoztatott akadálya az általános anaesthesia igénye és a magasabb költségek. Ellenvetésként elmondható, hogy a műtét gerincközeli érzéstelenítésben is végezhető, a rövid kórházi tartózkodás és a gyors visszatérés a munka világába ellensúlyozhatja a költségeket.

A laparoszkópos sérvműtétnek a gyakorlatban háromféle technikája terjedt el.

Intraperitoneális onlay mesh (IPOM) technika 

A legegyszerűbb laparoscopos lágyéksérvműtét. Lényege, hogy a sérvtömlő bemeneti nyílására hálót borítunk, amit kapcsokkal rögzítünk a hashártyához. Hátránya, hogy a háló a hasüregi szervekkel érintkezik, és a laza szerkezetű hashártyához kapcsolt háló könnyen elmozdulhat. Mára az újabb módszerek kiszorították a gyakorlatból. 

Transabdominális praeperitonealis (TAPP) technika 

A leggyakrabban alkalmazott tükrözéses sérvműtét. A műtét során a sérvtömlő bemeneti nyílása felett felhasítjuk a hashártyát, a sérvtömlőt pedig a hasüregbe húzzuk. Függetlenül attól, hogy a betegnek milyen sérve van, a régió mindhárom  sérvkapuját befedő, kb. 10×15 cm nagyságú hálót helyezünk be. Ezáltal a potenciális sérvkapuk is zárásra kerülnek, és így megelőzhető egy későbbi sérvképződés ezen a területen. 

A hálót stabil anatómiai struktúrákhoz (a hasfal inas részéhez) kapcsoljuk, majd a hálót befedve helyreállítjuk a hashártyát. 

Totális extraperitoneális (TEP) technika 

A műszert itt nem vezetjük a hasüregbe, a beavatkozás a hashártya és a hasfal között történik egy ballon-katéter segítségével. A háló nagysága és elhelyezése megegyezik a TAPP műtétével. 

A sérvek egyszerű és könnyen elvégezhető műtéte. Lényege, hogy a sérvcsatornába megfelelő formában képzett háló-dugót tömeszelünk. A műtét szakirodalmi megítélése ambivalens: egyes szerzők kedvező gyógyulási és kiújulási adatokról számolnak be, mások  a potenciális szövődmények miatt (a háló-dugó kitapinthatóvá válik, minden irányban zsugorodva térfogatcsökkenés következtében dugó-funkcióját elveszíti, elvándorol) széleskörű alkalmazását nem tanácsolják.