A lágyéksérv a felnőtt lakosság 5%-nál fordul elő. Ez a probléma a férfiaknál gyakoribb, de nőknél is előfordulhat. A lágyéksérv kezelésének kétféle módja van: a nyitott vagy laparoszkópos műtét. A lágyéksérvműtét az egyik leggyakrabban végzett műtéti beavatkozásnak számít, Magyarországon évente átlagosan 20.000 rekonstrukció történik. Itt megtalálhatsz minden információt a lágyéksérv műtéttel kapcsolatban.
Sérvnek nevezzük bármely zsigernek a normál anatómiai helyzetéből (üregéből) valamely veleszületett vagy szerzett nyíláson való kitüremkedését, előesését.
A hasfalat izmok és kötőszövetes lemezek alkotják. Ennek az alsó, lágyéki részében helyezkedik el a lágyékcsatorna, amelynek belső nyílása a hasüregbe, külső nyílása a bőr alá vezet. Ebben a 4-6 cm hosszú, és 1 cm átmérőjű alagútban a nemi szervekhez futó szalagok és idegek haladnak át. Hölgyeknél a csatorna mérete kisebb, és javarészt ínszövetből álló rostokat tartalmaz, ezért a női lágyéksérv ritka megbetegedésnek számít. Az esetek negyedében a sérv megjelenése kétoldali.
Bármilyen hasűri nyomásfokozódással járó állapot (pl. emelés, hasprés, köhögés, székrekedés), megnyithatja a lágyékcsatornát, vagy meggyengítheti a vele szomszédos szöveteket. Először általában csak a belső sérvkapu nyílik meg, jellemzően rövid ideig tartó, magától megszűnő lágyéktáji panaszt okozva. Ebben a szakaszban sokszor tapintással vagy ultrahangos vizsgálattal sem lehet a sérvet egyértelműen igazolni.
A lágyéki részen jelentkező fájdalom vagy szúró érzés, hasi görcsök utalhatnak lágyéksérvre, és ez a fájdalom fokozódhat bizonyos mozdulatok, például előrehajlás, emelés közben. További jel lehet a székrekedés, illetve a hányinger. A sérv észlelését nehezítheti, hogy akár hónapok telnek el a kialakulásáig.
A lágyéksérv esetében beszélhetünk egyenes (direkt) és ferde (indirekt) sérvről, annak függvényében, hogy hol a sérvkapu belső, hasüreg felőli nyílása.
Célszerű megemlíteni a combsérvet. Ennél az elsősorban nőknél kialakuló sérvtípusnál a sérv a lágyékcsatorna alatt húzódó combcsatornán keresztül, a combot ellátó nagy erek mentén türemkedik elő. A kizáródás nagyobb veszélye miatt a műtétet javasolt mielőbb elvégezni.
A lágyéksérv általában idővel növekszik, amit sérvkötővel vagy különböző tornagyakorlatokkal átmenetileg karban lehet ugyan tartani, de a betegséget gyógyítani, visszafordítani nem lehet.
Amikor a lágyéksérv a külső sérvkaput is eléri, tapinthatóvá, észlelhetővé válik. A kis előboltosulás fokozatosan növekedve a herezacskóba is betüremkedhet, azaz heresérvvé fejlődhet.
Az aktív életet élő páciensek általában nem várják meg ezt az állapotot. Mind az esetleges fájdalom, mind az állandósuló, kényelmetlen „sérvtudat” kialakulása miatt előbb-utóbb a műtéti beavatkozás mellett döntenek.
Minél tovább áll fenn a sérv, annál nagyobb a benne helyet foglaló zsigerek kizáródásának (a sérvtartalom sérvkapun kívül rekedésének, a véráramlás következményes akadályozottságának) esélye, ami életveszélyes állapotot jelent.
A sérv ilyenkor megkeményedik, fájdalmassá válik, erős hasi görcsök, hányinger kísérheti. A kizáródott bélrészlet rövid időn belül elhalhat, azonnali sebészeti ellátása szükséges.
A sérvkapu zárására, a hasfali kötőszövetes rendszer megerősítésére különböző műtéti megoldások léteznek, ezek közül a legmegfelelőbb eljárást választjuk ki (nyitott vagy laparoszkópos műtét, háló mérete, típusa, vagy ritkább esetekben annak elhagyása).
A lágyéksérvek sebészetének úttörője Edoardo Bassini olasz sebész volt, aki a XIX. század végén dolgozta ki a róla elnevezett helyreállító műtét technológiáját. Az eljárást továbbfejlesztő műtéti technikák elterjedése mellett a következő mérföldkő a XX. század végén kifejlesztett sérvháló alkalmazása volt, amely hatékony sérvzárást és igen jó hosszú távú eredményeket hozott. Napjainkban az ilyen ún. feszülésmentes technikák garantálják a legjobb eredményeket.
A hálóimplantációk – függetlenül attól, hogy a háló beültetése „mellső” vagy „hátsó” megközelítésből történik – kiküszöbölik a feszülő varratokra visszavezethető nemkívánatos következményeket, mert a tátongó nyílást nem zárjuk, hanem szövetbarát anyaggal pótoljuk. Ezenkívül a hálóimplantációval kivédhető, hogy az anyagcserezavarok nyomán újraképződjön a sérv. A feszülés mentes műtétek után a kiújulás aránya csupán 1-2 %.
A regionális, illetve helyi érzéstelenítésben is elvégezhető műtét lényege, hogy a feszülés elkerülése érdekében a lágyékcsatorna hátsó falát szövetbarát anyagból készült háló implantációjával erősítjük meg.
Ebben az esetben a hálót, közvetlenül a hashártya előtt, a sérvcsatorna bemeneti kapujára fektetjük.
René Stoppa francia sebész a róla elnevezett műtétet eredetileg az igen nagy, kiújuló, és a kétoldali sérvekre ajánlotta. Ebben az esetben nagyobb feltárásból helyezzük a méretre szabott hálót a hashártya előtti rétbe. A NYHUS és STOPPA-műtétek után a hálót a hasűri nyomás is stabilizálja.
A laparoszkópos (hastükrözéses) sérvműtét a feszülésmentes technika ún. minimálisan invazív módszerrel való alkalmazása: egyesíti magában a hálóbeültetés és a laparoscopos technika előnyeit. Az epehólyagműtétek után a második leggyakoribb laparoszkópos beavatkozásnak a sérvműtét számít. Az alacsony kiújulási esély (0.5%) és a korai teljes terhelhetőség miatt a sebészek ma ezt tekintik az eslőslegesen választandó műtéti módszernek.
A laparoszkópos sérvműtétnek a gyakorlatban háromféle technikája terjedt el.
A legegyszerűbb laparoscopos lágyéksérvműtét. Lényege, hogy a sérvtömlő bemeneti nyílására hálót borítunk, amit kapcsokkal rögzítünk a hashártyához. Hátránya, hogy a háló a hasüregi szervekkel érintkezik, és a laza szerkezetű hashártyához kapcsolt háló könnyen elmozdulhat. Mára az újabb módszerek kiszorították a gyakorlatból.
A leggyakrabban alkalmazott tükrözéses sérvműtét. A műtét során a sérvtömlő bemeneti nyílása felett felhasítjuk a hashártyát, a sérvtömlőt pedig a hasüregbe húzzuk. Függetlenül attól, hogy a betegnek milyen sérve van, a régió mindhárom sérvkapuját befedő, kb. 10×15 cm nagyságú hálót helyezünk be. Ezáltal a potenciális sérvkapuk is zárásra kerülnek, és így megelőzhető egy későbbi sérvképződés ezen a területen.
A hálót stabil anatómiai struktúrákhoz (a hasfal inas részéhez) kapcsoljuk, majd a hálót befedve helyreállítjuk a hashártyát.
A műszert itt nem vezetjük a hasüregbe, a beavatkozás a hashártya és a hasfal között történik egy ballon-katéter segítségével. A háló nagysága és elhelyezése megegyezik a TAPP műtétével.
A sérvek egyszerű és könnyen elvégezhető műtéte. Lényege, hogy a sérvcsatornába megfelelő formában képzett háló-dugót tömeszelünk. A műtét szakirodalmi megítélése ambivalens: egyes szerzők kedvező gyógyulási és kiújulási adatokról számolnak be, mások a potenciális szövődmények miatt (a háló-dugó kitapinthatóvá válik, minden irányban zsugorodva térfogatcsökkenés következtében dugó-funkcióját elveszíti, elvándorol) széleskörű alkalmazását nem tanácsolják.
A lágyéktáji sérvek esetén a műtéti típus megválasztása (hagyományos, vagy feszülésmentes, és azon belül melyik eljárás) a Doktor24 sebészeinek döntése, aki saját tapasztalata, gyakorlata, a beteg ismerete és a technikai feltételek ismeretében hozza meg döntését.
A sérvműtétet megelőző nap este könnyű vacsora (alkoholbevitel nélkül) ajánlott, éjfél után lehetőleg már semmit nem ajánlott fogyasztani. A műtét reggelén a megengedett rendszeres gyógyszerek kis pohár vízzel bevehetők. Helyi érzéstelenítés esetén a sérvműtét reggelén folyadék fogyasztása megengedett, altatás esetén csak egy pohár tiszta víz.
Műtéti terület borotválása a sérvműtét előtti este (otthon), vagy közvetlenül a sérvműtét előtt ajánlott. A műtétet követően, amennyiben bélmegnyitás nem történt, a műtét másnapján haza lehet menni. A szívódraint 2-3 nap után távolítjuk el.
Helyi érzéstelenítés esetén a beavatkozást követően fél órával már folyadékot és szilárd ételt lehet fogyasztani. Altatás esetén ugyanakkor folyadékot a műtét után 1.5-2 óra múlva, szilárd ételt 3-5 óra elteltével lehet fogyasztani.
Fontos a sérvműtétet követő 3-4 napban a bőséges folyadékbevitel (kivéve a szénsavas italok), a napi kb. 2×500-1000 mg C-vitamin bevitele. Ajánlott a napi ételadag 4-5 étkezésre bontása, illetve a gázfejlesztő ételek (bab, borsó, lencse, stb.) kerülése.
A lágyéksérv hatékony kezelése kizárólag sebészi úton lehetséges. A beavatkozást követően megerősödik a hasfal, megelőzhető a kizáródás, elhalás, elkerülhető a sérv növekedése, megszűnnek a sérv és a sérv okozta panaszok, helyreáll az élettani helyzet.
A javasolt gyógymód, kezelés, műtét elmaradásának ugyanakkor komoly kockázatai, következményei vannak. A betegség előrehaladása állapotromláshoz, a sérv növekedéséhez, a hasüregben és a sérvtömlőn belül összenövések kialakulásához, a sérülési hajlam fokozódásához vezethet. Kizáródás esetén bélelzáródás, székelési zavar, hányás, puffadás, fájdalom, bélfal elhalás, bélfal átfúródás, körülírt vagy teljes hashártyagyulladás, tályogképződés, vérmérgezés, a szervezet általános fertőződése, bélsipoly képződése, legsúlyosabb esetben halál következhet be.
A műtét során, illetve azt követően, igen ritkán az alábbi szövődményekkel találkozhatunk: ér- és idegsérülések, bél- és hólyagsérülések, tartós lágyéktáji fájdalom, a medencecsont csonthártyagyulladása, másik sérv keletkezése, háló okozta szövődmények (fertőzés, kilökődés, hasi szervek megbetegedése, háló átfúródása, elvándorlása, zsugorodása, bélösszenövés, bélszűkület.
