Csontritkulás 

Az emberi csont szöveti állománya körülbelül 35-40 éves korig folyamatosan gyarapodik, ezt követően azonban megkezdődik a csont leépülése. Ez tehát természetes folyamat, ha azonban a csontvesztés mértéke évente a 3-5 százalékot meghaladja, akkor csontritkulásról beszélünk. Mivel az állapot következtében a csontok tömege és mésztartalma nagymértékben csökken, ezért megnő a spontán törések kockázatának esélye.  

A csontritkulás tünetei először azokban a csontokban jelentkeznek, ahol a szivacsos állomány nagyobb, például a gerinccsigolyákban, a combcsontban és a csuklóban. A betegség veszélye azonban az, hogy hosszú ideig tünetmentes: sokszor az első csonttörésig nem is derül rá fény.

Kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával folyamatosan nő, azonban számos egészségügyi probléma is állhat a hátterében. A csontritkulás előfordulásának esélye nagyobb bizonyos táplálkozási zavarok – például anorexia vagy bulímia – esetén, de ide vezethet a pajzsmirigy túlműködése és a kezeletlen gluténérzékenység is. Kialakulását előidézheti a kemoterápia és bizonyos gyógyszerek, például a szteroidok, de életmódunk is sokat számít: a csontritkulás esélyét növeli a kevés mozgás, a túl sok alkoholfogyasztás, a dohányzás, valamint a kalcium és a D-vitamin hiánya.

Izom– és ízületi fájdalmak 

Az izomfájdalom számos betegség, sérülés vagy egyéb állapot következménye lehet. Leggyakoribb oka az izomláz, amely az izmok túlterhelésekor jelentkezik, és orvosi beavatkozást nem igényel.

Izom- és ízületi fájdalommal járhat az influenza és a koronavírus, ebben az esetben azonban az állapot a betegséggel együtt általában el is múlik. Hasonló panaszokat okozhat a pajzsmirigy alulműködése és bizonyos autoimmun betegségek, mint a lupusz, a dermatomyositis vagy a rheumatoid artritisz, mely valójában az ízületi gyulladás egyik fajtája. A tüneteket okozhatja a fibromyalgia, ami egy, a központi idegrendszert érintő betegség, és a fájdalom érzékelésében és feldolgozásában alakít ki zavarokat. A polymyositis, az izmok vírusos vagy egyéb eredetű gyulladása leggyakrabban a váll, a felkar, a csípő és a szív izmait támadja meg, de izom- és ízületi fájdalmakat okozhat a krónikus fáradtság szindróma, a Lyme kór és a szklerózis multiplex is. A probléma felléphet bizonyos gyógyszerek, például a koleszterin csökkentésére szolgáló sztatinok mellékhatásaként. 

Látható tehát, hogy az okok rendkívül szerteágazóak, a reumatológiai szakvizsgálat tehát a tartós, vagy különösen erős fájdalom fennállása esetén nagyon fontos lehet.

Gerincfájdalmak 

A gerincfájdalom hátterében számos tényező állhat. A leggyakoribb kiváltó ok a nem megfelelő életmód: a testmozgás hiánya, az ülőmunka és a helytelen testtartás. Amennyiben hosszú ideig egy testhelyzetet veszünk fel, úgy a gerincet és a csigolyákat egyoldalú nyomás éri, ez pedig porckorongsérvhez – hétköznapi nevén gerincsérvhez – vezethet, melynek az alábbiakban a két leggyakoribb típusát mutatjuk be. 

A nyaki gerincsérv 

A nyaki gerinc hét csigolyából és hat porckorongból épül fel. A porckorongok feladata az, hogy tompítsák a csigolyatestek által kifejtett nyomást, így csökkentve a nyak és a fej terheinek eloszlását. Nyaki gerincsérv akkor keletkezik, ha a porckorong külső, szilárd védőrétege (vagy annak egy része) beszakad, és a porckorong gélszerű belső része a szakadásba beszivárog. Leggyakrabban az idősebb, 50 év feletti korosztályt érinti, és nőknél jóval többször kerül diagnosztizálásra. 

A nyaki gerincfájás oka lehet a gyakori lefelé nézés, a fej folyamatos lehajtása, mely a számítógépes munkát végzők megszokott testtartása, ritkább esetben azonban okozhatja trauma vagy sérülés is. Tünetei a gerincfájdalmon kívül a nyak mozgásának beszűkülése, az izomfájdalom a hátban és a karban, valamint a gyakori szédülés és fejfájás. 

Az ágyéki gerincsérv 

Az ágyéki gerincszakasz viseli a legnagyobb terhelést, erre tekintettel a porckorongsérv is ezen a területen alakul ki leggyakrabban. A betegség előfordulásában nagy szerepet játszik az ülés, melynek során a gerinc alsó szakaszára komoly nyomás nehezedik. A derékfájás kisugározhat az alsó végtagokba, a lágyékba, a csípőbe és a farizomba is, megnehezítve a mozgást, az ülést és a hajolást, ezen kívül gyakori tünet a zsibbadás is. 

A reumatológiai szakvizsgálat első lépése a pontos anamnézis felvétele. Ennek során a szakorvos alaposan kikérdezi a beteget a panaszairól, azok keletkezéséről és okairól, például, hogy érte-e valamilyen trauma vagy sérülés az adott testrészt. Ez után be kell számolni a kórelőzményekről (korábbi betegségekről, műtétekről stb.) és a családban előfordult hasonló jellegű betegségekről. 

A következő lépés egy általános fizikális vizsgálat, melybe beletartozik a végtagok, a gerinc és a járás tanulmányozása szemrevételezéssel, mozgatással. Ez után a szakorvos ellenőrzi az izomerőt, a reflexeket és megtapintja a fájdalmas területeket. 

A reumatológus a diagnózis felállításához laboratóriumi, illetve képalkotó vizsgálatokat (ultrahang, röntgen, CT, MRI) kérhet, és sor kerülhet a csontsűrűség mérésére is. Amennyiben egyéb betegség gyanúja is felmerül, orvosaink a többi szakterület szakorvosaival is konzultálnak. 

Szükség esetén további vizsgálatok elvégzésére irányuló, terápiás javaslatot (gyógyszeres, fizikoterápia stb.) tesz szakorvosunk, indokolt esetben helyben beadott lokális injekcióval kezdi a kezelést.

Végül sor kerül a kontroll időpontjának megbeszélésére a kért vizsgálatok eredményeivel kapcsolatban.