A gyakran csak a váll becsípődésével kezdődő kórképek, mint az impingement (beszorulási) szindróma – becsípődés, rotátorköpeny-szakadás, meszesedés – calcificatio, rotátorköpeny-arthropathia – vállízületi kopás mind egy hasonló mechanizmussal kialakult kórkép különböző fokozatait jelenthetik számos eltérő panasszal.
Amennyiben fájdalmat, mozgásbeszűkülést okozó izomszakadást találunk, szükségessé válhat a váll szakadt izomköpenyét (az úgynevezett rotátorköpenyt) megvarrni, az izomzatot a felkarcsonthoz, az eredeti izomtapadási helyre lehorgonyozni. A rotátorköpeny rekonstrukciója után a fájdalmas, beszűkült vállmozgásokkal kapcsolatos panaszok megszűnnek vagy jelentősen csökkennek, a mozgásterjedelem javulhat.
A rotátorköpeny-rekonstrukciós műtétet rendszerint vezetéses (plexus) érzéstelenítésben, ritkábban altatásban végezzük. A műtét gyakran a váll arthroszkópiájával (tükrözésével) kezdődik, ami a szakadás mértékének és a rotátorköpeny állapotának megítélését, továbbá a vállízület egyéb betegségeinek kizárását szolgálja.
Amennyiben a szakadás az anamnesztikus, radiológiai és tükrözéses információk alapján megvarrhatónak tűnik, arthroszkópos vagy nyílt feltárással rotátorköpeny-rekonstrukciót végezhetünk. Nyílt feltárás esetén a váll elülső-oldalsó területén ejtett mintegy 5-8 centiméteres metszésből – a deltaizomzat rostjait szétválasztva, kis területen leválasztva azt a csontról – feltárjuk a rotátorköpenyt. A lapocka vállcsúcsnyúlványának (acromion) elülső-alsó részéből, a többnyire degeneratívan megvastagodott csontból eltávolítunk 5-6 millimétervastagságú csontréteget, megnövelve így a rotátorköpeny rendelkezésére álló, korábban beszűkült teret.
A szakadás méretétől és elhelyezkedésétől függően az egy vagy több szakadt izom inát megfelelő számú öltéssel az előre elkészített csontos árokba horgonyozzuk. Szükség esetén ehhez fémhorgonyokat is felhasználhatunk. Gyakori probléma a bicepszizom hosszú fejének gyulladása, ami komoly fájdalom forrása lehet. Ennek műtéti megoldása a tapadás leválasztása, esetleg az ín távolabbi rögzítése, amit – ha szükséges – a rotátorköpeny-varrattal egy ülésben végzünk el. Gondos vérzéscsillapítást követően a sebet varratokkal zárjuk be.
A fedett (arthroscopos) rotátorköpeny-rekonstrukció esetén a szakadt részeket arthroscopos varratok segítségével rögzítjük a felkarcsonthoz arthroscoposan elhelyezett horgonyokat felhasználva.
A műtétet követően levehető kartartóban rögzítjük a vállat az izomköpeny gyógyulásáig, ami legalább 5-6 hét. A műtét után 1-2 napot javasolt kórházban maradni, amíg a fájdalom jelentős mértékben csökken, és a beteg megtanulja az otthon végzendő passzív válltornát.
Hat héttel a műtét után a kartartó elhagyható, és indul az intenzív gyógytorna.
