Ne a kardió jellegű mozgásformára épüljön az edzés (futás, kocogás, ugrókötél, szobabicikli)!
Fektess az edzés elején nagyobb hangsúlyt az erősítésre (pl. súlyzós edzésekre), amely az egyik legjobb módszer az inzulinérzékenység javításában. Az erősítő mozgásformát le lehet vezetni megfelelő mennyiségű kardió mozgással, sokkal hatékonyabb lesz így az edzés hosszútávon.
Ne kerüljük teljesen a szénhidrátokat!
Az idegrendszernek önmagában van egy meghatározott mennyiségű szénhidrátigénye (kortól, életmódtól és egyéb tényezőktől függően). Inzulinrezisztenciában nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a stressz kezelésére is, hiszen a stressz, a nem megfelelő mennyiségű alvás is hatással van az inzulinszintünk napközbeni alakulására. Sokkal fontosabb, hogy fogyasszunk szénhidrátokat az inzulinrezisztenciánk fajtájához, fokozatához igazodóan. Nem csak az a fontos, hogy a megfelelő forrásból biztosítva mindezt (lassú felszívódású gabonafélék), hanem olyan konyhatechnológiai eljárásokkal kiegészítve, amelyek tovább lassítják a szénhidrát felszívódását. Továbbá nagyon fontos, hogy ne önmagában, hanem megfelelő fehérje és zsír kíséretében fogyasszunk szénhidrátokat.
Kerüljük a szénhidrát csökkentett, fitt/diétás kekszek/szeletek, extrudált nassolnivalókat!
Helyette válasszuk a magas tápanyagsűrűségű, minél inkább természetes formájában megtalálható alternatívákat, melyekkel nem terheljük a gyomorfunkciókat felesleges adalékanyagokkal, illetve a hasnyálmirigyet sem provokáljuk felesleges szénhidráttal, a nem megfelelő formában, megfelelő mennyiségű fehérje és zsírforrás nélkül. Ilyen például a minimum 85%-os étcsokoládé, hűtött tápióka
