A csípőízület kopása egyre több ember életét keseríti meg. Amikor a beteg a konzervatív kezelések ellenére eléri azt a stádiumot, amelyikben a fájdalom megnehezítheti a mindennapi tevékenységeit, vagy zavarja az éjszakai pihenését, csípőprotézis beültetése lehet szükséges. Magyarországon évente több, mint 10.000 ilyen műtétet végeznek, ezért különösen fontos megismerkedni a probléma lényegével.
A medence – vagy pelvis – két medencecsontból és az ezek közé ékelt keresztcsontból áll, és a törzs alátámasztásában játszik fontos szerepet. A medencecsont három csont összecsontosodásából áll, melyek a csípőcsont, az ülőcsont és a szeméremcsont. Ezek találkozásánál található a csípőízület, mely egy félgömb alakú mélyedésből (vápából) és egy ebbe illeszkedő, gömb alakú combcsontfejből áll. A csípőízület stabilitását a csontok alakján túl, az ízületi tok és a szalagrendszer biztosítja.
A csípőízület egy gömbízület, ami minden irányban mozoghat, az ülő életmód következtében azonban elsősorban előre-hátra mozgatjuk. Emiatt a porcot érő terhelés egyoldalú, így a porc elvékonyodik, leválik, de idővel teljesen porcmentes részek is kialakulhatnak. A megfelelő állást biztosító izmok elgyengülnek, a szalagok összezsugorodhatnak.
Az arthrosis, vagy porckopás egy degeneratív elváltozás, krónikus betegség, ami az egész ízület működésére hatással lehet. Alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg: az elsődleges kopás jellemzően 60 éves kor felett jelentkezik az életkorral járó, természetes kopásos folyamatok következtében. A másodlagos kopás valamilyen behatás következtében alakul ki, akár fiatalabb korban is. Ilyen lehet egy fizikai sérülés, rákos betegség, gyulladás vagy fejlődési rendellenesség. Az az arthrosis előfordulásána esélye megnő a mozgásszegény életmód, és az elhízás hatására, azonban a túlzásba vitt terhelés, kemény fizikai munka is ártalmas lehet.
A betegség alapvetően három jellemző tünettel járhat.
Az első, gyanúra okot adó jel természetesen a terület fájdalma és az ízület merevsége. Általában hosszabb ideig tartó ülést vagy fekvést követően tapasztalható az, hogy az elindulás nehézkes, fájdalmas. Ez az ízületi merevség állapota, mely jellemzően átmozgatásra oldódik, az ízület „bejáratódik”. Előrehaladottabb állapotban a fájdalom már a napi, normális terhelés során jelentkezik, pihenés hatására azonban csökken. Idővel aztán az érzés állandósulhat, és a legegyszerűbb napi feladatok ellátása is nehézségekbe ütközik.
A fájdalom nem csak időben, hanem térben is változhat. Gyakran más területekre például a térdre, lágyékra, combra – is átsugározhat.
Az ízületek alakjának elváltozása, deformitása jellemzően a fájdalmat követően , vagy azzal párhuzamosan alakul ki. Az ízületi rés a porc eltűnésével beszűkül, jellemzően csontfelrakódások, csontkinövések jelennek meg az ízület különböző részein, tovább szűkítve az ízület mozgástartományát. Arthrosis során a csont anyagcseréje is zavart szenved, ezért az ízület környezetében megváltozik a szerkezete, a csontban ciszták jelenhetnek meg, melyek csökkentik a csont teherviselő képességét. Végül előfordulhat, hogy a csont annyira meggyengül, hogy beroppan. Ezek az elváltozások összességében az érintett végtag megrövidüléséhez vezethetnek. A fájdalom, a végtaghossz különbség miatt a járáskép megváltozik, a betegek sántítani kezdenek.
Az egészséges csípőízület mozgástartománya bár egyénenként eltérő, összességében igen nagy. Háton fekve combunkat fel tudjuk húzni hasunkig, hason fekve pedig a nyújtott végtagot el tudjuk emelni a talajtól. Terpeszállásba tudunk állni, széken ülve keresztbe tudjuk tenni lábunkat. Ha ezek a mozdulatok már nem mennek, a csípő mozgáskorlátozottságáról beszélhetünk, mely tovább fokozza a sántító járást.
A csípőízület kopása nem gyógyítható betegség, a folyamat azonban lassítható. Erre tekintettel a kezelést alapvetően három szakaszra bonthatjuk: megelőzésre, konzervatív kezelésre és műtétre.
Figyelemmel arra, hogy a csípőízület kopásában a mozgásszegény életmód is nagy szerepet játszik, sokat tehetünk az egészségünkért a rendszeres, mértékletes testmozgás beiktatásával. Akár kifejezetten a csípőproblémákra kifejlesztett gyógytornát is választhatunk, de a mindennapi séta is sokat segíthet.
Fontos az egészséges, sok gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó étrend, a vitaminok fogyasztása. Figyeljünk oda a testsúlyunkra, ha pedig ülő munkát végzünk, rendszeresen álljunk fel, és néhány percig mozgassuk át ízületeinket. Fontos a helyes testtartás és az ismétlődő, egyoldalú terhelés kerülése.
A csípőízület kopását számos módon lassíthatjuk, nem minden esetben van tehát szükség a műtéti beavatkozásra. Lehetőség nyílhat gyógyszeres kezelésre, ízületi feltöltésre, manuálterápiára és fizioterápiára, így segíthet például a masszázs, vagy a gyógyfürdő is.
A már kialakult panaszok mellett is sokaknak jelent nagy könnyebbséget a speciális gyógytorna, mely természetes úton enyhíti az arthrosis okozta mozgásbeszűkülést és fájdalmat. A szakember által vezetett gyógytornák sokrétűek lehetnek. A közönség által legismertebbek a nyújtó gyakorlatok, melyeket sokan maguktól is próbálnak végezni. Ezek többnyire az izmok ellazítását célozzák. Ez azonban csak egy a több létező hatásos technika közül.
Amikor a konzervatív kezelések ellenére a fájdalom és a mozgásbeszűkülés olyan mértéket ölt, mely már komolyan rontja az életminőséget, megnehezítheti a mindennapi tevékenységeket, vagy zavarja az éjszakai pihenését, csípőprotézis beültetése lehet szükséges.
A csípőprotézis-beültetés során a kopott ízfelszíneket egy mesterséges gömbcsukló ízülettel pótoljuk, mely csökkentheti a fájdalmat, és nagyban javíthatja a mozgásfunkciókat, ezzel javítva az életminőséget.
Természetesen minden műtétet komplex kivizsgálás előz meg, melyet a szakorvosi konzultációk keretében tervezünk meg. A szakorvos részletesen kikérdezi a beteget a korábbi mozgásszervi betegségeiről, műtéteiről, baleseteiről, életviteléről. A kórelőzményt követően az aktuális panaszokról kérdez (fájdalom jellege, helye, erőssége, fennállásának ideje, stb.), majd részletes vizsgálat következik. A pontos diagnózis felállításához képalkotó diagnosztikai vizsgálatok is szükségesek lehetnek (elsősorban RTG, de bonyolult esetekben CT vagy MRI).
Az ízület és a csontok állapotának, bizonyos egyéni adottságainak figyelembevételével kerül megválasztásra a protézis rögzítésének módja. A protézisek egyes típusai cement nélkül, más típusai cementtel rögzülnek a csonthoz. A megfelelően választott és kivitelezett rögzítési forma biztosítja a protézisek hosszú távú megfelelő működését.
Gyengébb minőségű csont, bizonyos anatómiai adottságok, csökkent csontgyógyulási képesség esetén gyakoribb választás a cementes rögzítés. A műtét során egy polietilén (a műanyagnak egy nagyon kopásálló formája) vápát cementtel rögzítenek a medencecsontba, egy fém (különböző ötvözetek használatosak) szárat pedig a combcsont velőüregébe.
A csontcement egy két komponensű rögzítő anyag, mely összekeverés után pár percen belül megszilárdul. A megszilárdult csontcement biztosítja a protézis azonnali terhelhetőségét. A cement által biztosított rögzítés idővel meglazulhat, mely a protézis cseréjét teszi szükségessé.
A cement nélküli rögzítés során a rögzítést maga a csont adja azáltal, hogy hozzánő a protézishez. A protézis ugyanis olyan anyaggal van bevonva, mely egyfelől serkenti a csont épülését, másfelől lehetővé teszi a csont biológiai kötődését a protézis felszínéhez. Mivel a rögzítés feltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű csontszövet kialakulása, ezért a hosszútávon is stabil, teherbíró rögzülés feltétele, hogy a csontgyógyulási folyamatok épek legyenek és a befogadó csont már kezdetben is elég erős legyen ahhoz, hogy megtartsa a protézist. Nagyon leromlott csontállomány, csökkent csontgyógyulási képesség esetén célszerű inkább más rögzítési formát választani. A cement nélküli protézis esetén a medencecsontba egy műanyagból vagy kerámiából készült betétet tartalmazó fém csészét rögzítünk, míg a combcsont velőüregébe egy fémből készült szárat.
A cement nélküli protézis is stabilnak, teherviselőnek tekinthető, rögtön a műtét után. A csont hozzáépülése a protézishez eltart ugyan pár hónapig, műtét után a protézis mégis rögtön terhelhető. A gyógyulás korai szakaszában a stabilitást a protézis elemek megszorulása biztosítja a precízen előkészített csontágyban.
A műtét steril körülmények között történik. A sebész által ejtett bőrmetszés pontos helye és annak hossza egyaránt függ a sebésztől, a beteg alkatától és az elváltozás súlyosságától. A feltárás számos különböző típusa ismert, de a zsír- és izomszöveti feltárást követően szinte minden esetben eltávolítjuk a combfejet/combnyakat. Az ízületi vápa marása után új vápa kerül a medencecsontba, majd a combcsontba illesztjük a protézisszárat a rajta elhelyezett fémgömbbel, ami biztosítja a pontos ízesülést. A protézis anyaga többféle lehet, de általában ellenálló fémötvözet és műanyag komponensekből áll. Jó minőségű és szokványos felépítésű ízület esetén használhatunk cement nélküli protézist, gyengébb minőségű csont esetén gyakoribb a cementezett protézisrögzítés. A bőr zárására különféle technikák léteznek, ez a sebész döntésétől és a beteg kérésétől függ.
A műtétet követő időszakban csípő körüli fájdalom, duzzanat, véraláfutás jelentkezhet, mely a műtét normális velejárója. A fájdalom a rehabilitáció előrehaladtával fokozatosan csökkenni fog. Már az első naptól ösztönözzük a mozgást, a felülést és a járást; ezekben gyógytornászaink és az ápolásban dolgozó munkatársak segítenek. A néhány napos kórházi kezelés végére a betegek általában már biztonságosan járnak segédeszközzel, képesek az önellátásra. Tudni kell azonban, hogy a teljes gyógyulás csak 3–6 hónappal a műtétet követően várható.
A felépülést követően az életminőség jelentősen javulni fog, így a korábban már lehetetlennek tűnő napi feladatokba – séta, autóvezetés, sportolás – is gyorsan vissza lehet tér
Mint minden beavatkozás, ritka esetekben ez a műtét is együtt járhat különböző szövődményekkel.
A műtét során sérülhetnek ideg-ér képletek, a nagy erőbehatások következtében törhet a csont. Az alsó végtagot érintő nagyobb ortopédiai műtétek után átmenetileg növekszik a trombózis veszélye.
A rehabilitáció során a betegek kis százaléka tapasztalhatja a protézis ficamodását, és – mivel a beültetett eszköz élettartama korlátozott – idővel a protézis kilazulhat, vagy elmozdulhat.
Profi ortopéd csapattal várunk. Szakképzett orvosaink és csúcstechnológiás eszközeink segítségével fényt derítünk a baj forrására, majd hatékony kezelést nyújtunk számodra. Ha a legjobb csapatot és a legkorszerűbb berendezéseket keresed, nálunk megtaláltad.
Munkánkat az empatikus hozzáállás jellemzi. Kollégáinkkal türelemmel és megértéssel gondoskodunk minden páciensünkről, és részletes tájékoztatást nyújtunk a betegségről és a kezelés menetéről is.
Garantáltan segítünk. Legyen szó bármilyen ortopédiai eredetű betegségről, orvosainkkal minden esetben segítséget nyújtunk. Jelentkezz bátran konzultációra!
