Az éjszakai horkolás népbetegség, amely a felnőtt lakosság több mint felét érinti.. A horkolás hangeffektusa fizikai jelenségek miatt alakul ki. Az izmok ellazulása szűkületet okoz a garattérben, emiatt a szükséges levegőmennyiséget nagyobb sebességgel kell belélegezni. A felgyorsult levegőáramlás a lágy szájpadot és a nyelvcsapot meglebegteti, eközben ritmusosan hozzáverődnek a garat hátsó falához. Ezt a zajos vibrációt nevezzük horkolásnak.
A szűkület oka lehet az orrban (pl orrsövényferdülés, orrkagyló megnagyobbodás), illetve alvás során a felső légutak lágyszöveteit alkotó izmok és kötőszövetek, így a lágyszájpad, a nyelvcsap, a garat oldalsó és hátsó fala, a torokmandulák, a nyelvgyök ellazulnak, és rezegni kezdenek, vagy akár teljesen elzárhatják a légutat.
A horkolásnak több rosszabbító tényezője is lehet:
A horkolás, alvászavarok miatt végzett kivizsgálás során ez a vizsgálat a speciális fül-orr-gégészeti státusz felállítás része, a későbbi terápiás döntés alapeleme. Műtéti beavatkozás előtt mindenképpen kötelező elvégezni. Ez egy diagnosztikus, és nem terápiás beavatkozás, mely segít felderíteni a horkolás okát. Az alvás közbeni endoszkópos vizsgálat látótérbe hozza panaszok hátterében álló anatómiai eltéréseket, így lehetőség van azok műtéti úton történő célzott
Amennyiben a vizsgálat igazolja az időleges elzáródásból, szűkületből adódó alvászavart, illetve horkolást, ennek helyének pontos meghatározására van szükség. A vizsgálat műtői körülmények között történik, mely során az altatóorvos gyógyszeres altatást alkalmaz, miközben folyamatosan ellenőrzi a vitális paramétereket, úgymint a vér oxigén- és széndioxid szintjét, a vérnyomást és a pulzust. Amint a beteg elkezd horkolni, azaz a légutak területén valamilyen szűkület, netán teljes elzáródás alakul ki, egy flexibilis endoszkópot vezetünk be az egyik orrnyílásán keresztül, hogy ezzel pontos képet kapjunk a szűkület/elzáródás helyéről.
