Sokan érkeznek úgy életük első pszichiátriai szakrendelésére, hogy nagyon izgulnak, bizonytalanok, mire is számíthatnak az alkalom során. A következő néhány sor célja, hogy információt adjon arról, mi történik a rendelőben, és ez remélhetőleg segít az előzetes aggodalmak kikönnyítésében is. De mindenek előtt essen szó a „nulladik lépésről”: hogyan lehet eldönteni, hogy pszichiáterhez, vagy pszichológushoz forduljon valaki? A pszichiáter orvos végzettséggel rendelkezik, ennek megfelelően, ha úgy ítéli meg, gyógyszert is felírhat. A komolyabb pszichiátriai kórképek ( pl. skizofrénia, paranoia, bipoláris zavar) elsődlegesen a pszichiátria szakterületéhez tartoznak.
A pszichiátria szakterületről ITT olvashatsz bővebben!
A pszichológusok bölcsészek, és természetesen ők is foglalkoznak súlyosabb állapotú páciensekkel is, de ezt pszichiáterekkel együttműködésben teszik. Elsősorban életvezetésbeli elakadással, depressziós illetve szorongásos panaszokkal, hosszan húzódó, a mindennapok minőségét jelentősen befolyásoló tünetekkel érdemes hozzájuk fordulni. Pszichoterápiás módszertan tekintetében a pszichológus és a pszichiáter szakemberek átfedésben vannak.
Amikor elkezdünk beszélgetni a klienssel, elsősorban az érdekel, milyen tünetet, blokkot tapasztal a mindennapokban, és vajon miért pont most érezte azt, hogy itt az ideje segítséget kérni. Ezt követően számtalan irányba alakulhat a beszélgetés fonala, annak függvényében, hogy az elmondottak milyen kérdéseket vetnek fel bennem. Lehet, hogy tovább beszélgetünk a jelen időszak problémáiról, hogy még egyértelműbbé váljon számomra, milyen élethelyzetben alakultak ki a tünetek, mik a fő stresszorok, milyen megoldási stratégiákat próbált ki eddig a kliens.
Az is lehet, hogy nagyon hamar a közelmúlt, vagy a régmúlt élményei kerülnek szóba – és ezek mentén lehet pontosabban rálátni a jelen nehézségek forrására. Tulajdonképpen egy bizalmi légkörben zajló beszélgetés történik, melynek fókuszában a hozott élmények minél pontosabb megértése áll. Ezt követően elmondom, mi szűrődött le számomra a hallottakból: milyen összefüggéseket vélek felfedezni, ami a tünetek hátterét illeti. Ezek a visszajelzések sokszor olyan felismeréseket is magukban hordoznak, amikre a kliensnek az eddigiekben nem volt rálátása.
Végül egyeztetjük a terápiás lehetőségeket: lehet, hogy további beszélgetések sorozatára van szükség ( pszichoterápia) , de az is lehet, hogy időlegesen gyógyszerrel (jellemzően kedélyjavítóval/antidepresszívummal, hangulatstabilizálóval) érdemes megtámogatni a pácienst. Ilyenkor részletesen átbeszéljük, mit lehet várni a gyógyszertől hatás tekintetében, lehet-e számítani mellékhatásokra, és milyen időtartamban érdemes folytatni a gyógyszeres terápiát. A pszichiátriai gyógyszerelésről a következő alkalommal fogok részletesebben írni.
Összességében elmondható, hogy a kliensek elégedetten, kezdeti bizonytalanságaikat maguk mögött hagyva távoznak a pszichiátriai szakrendelésről, hisz annyi történik, hogy számos információval gazdagodnak önmagukat, tüneteiket illetően, és megoldási lehetőségek körvonalazódnak, melyek pszichés egészségük visszaszerzését, és megőrzését támogatják.
