Nyakunkon az allergiaszezon: tavasztól kora őszig ismét előtérbe kerül szervezetünk immunrendszerének karbantartása, betegségei és gyógymódjai. Az allergia azonban csupán az egyik kóros megjelenési formája védekező mechanizmusunk károsodásának. Annak normálistól eltérő működése – az immunhiányos állapotok és gyakoribb fertőzések mellett – autoimmun betegségek kialakulásához is vezethet.
Az immunológia szakterület az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, jellemzően baktérium, vagy vírus hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben résztvevő sejtek, szövetek és szervek együttes működése. Ennek a szervrendszernek a munkája a védettség kialakulásban, az immunitásban nyilvánul meg. A rendszer elsődleges feladata a saját és idegen anyagok megkülönböztetése, és utóbbiak eltávolítása, megsemmisítése.
Működése összetett folyamat, amely számos szabályozó mechanizmus összehangolt munkájának köszönhető. Az egyes pontokon bekövetkező változások betegségek kialakulását eredményezhetik, amelyeknek köszönhetően szervezetünk védelmi vonala akár ellenséggé is válhat.
Az immunrendszer szervrendszere a nyirokrendszer, amely nyirokszervekből és az őket összekötő nyirokerekből áll. A nyirokszervek közé tartozik a csontvelő, a csecsemőmirigy, a lép, a nyirokcsomók, illetve a bőrben és a különböző nyálkahártyákban megtalálható, egyéb immunfeladatokat ellátó sejtek halmaza. Emellett az immunrendszer működésében kiemelt szerepet játszanak a fehérvérsejtek, amelyek a legnagyobb számban a vérben és a nyirokrendszerben találhatók meg.
Autoimmun betegségek: kamikaze üzemmód
Az autoimmun betegségekről akkor beszélünk, amikor az immunrendszer önmaga ellen fordul, és normálistól eltérő túlműködésével a test saját szöveteit kezdi el károsítani.
„Az immunrendszer működésében fellépő zavar következtében szervezetünk idegenként ismeri fel a saját sejtjeit, így ez autoimmun betegségek kialakulásához vezethet. Az ilyen típusú betegségek a lakosság 2-6 százalékát érinthetik. Megkülönböztetünk az egész szervrendszerre kiterjedő, úgynevezett szisztémás, valamint szervspecifikus autoimmun kórképeket (például autoimmun májbetegség vagy pajzsmirigygyulladás) – fogalmaz a betegség általános jellemzőivel kapcsolatban Dr. Szappanos Ágnes immunológus.
A szakember szerint az autoimmun betegségek általában a nők körében gyakoribbak. Az első tünetek leggyakrabban 40 éves kor alatt jelentkeznek, de bármely életkorban előfordulhatnak. Kialakulásukban a genetikai hajlam mellett környezeti tényezők is szerepet játszhatnak. A betegség megjelenésért felelős környezeti tényezők közé a hormonális változások, a vírusinfekciók vagy egyéb tényezők – napfény, ultraibolya sugárzás, életmódbeli változások, emocionális stressz és bizonyos gyógyszerek – sorolhatók.
Az autoimmun betegségek legismertebb formái közé tartoznak a sokízületi gyulladással járó kórképek, az autoimmun pajzsmirigybetegségek, a szisztémás lupus erythematosus, a gyulladásos bélbetegségek, a szklerózis multiplex, valamint az 1-es típusú cukorbetegség.
Az autoimmun betegségek kezelése
Az autoimmun betegségek kezelése során az elsődleges célkitűzést a tünetmentes állapot és az alacsony betegségaktivitás elérése jelenti. A kezelésben az első vonalbeli terápiákat a nem szteroid gyulladáscsökkentők, a szteroid tartalmú és egyéb gyógyszerek, illetve a nem gyógyszeres kezelések együttes alkalmazása jelenti.
„A nem gyógyszeres kezelések magukba foglalják a betegek életmódbeli tanácsokkal történő ellátását, a napi gyakorisággal végzett gyógytornát, valamint különféle fizioterápiás kezelési eljárások alkalmazását. Fizioterápiás kezelésre elsősorban mozgásszervi panaszok jelenléte esetén kerül sor, melynek kapcsán elektroterápia, balneoterápia, fototerápia, termoterápia, hidroterápia és mechanoterápia segítségével csökkentjük a páciensek panaszait. Emellett a betegség nem súlyos tünetekkel járó formáját különböző gyógyszeres készítményekkel is kezelhetjük” – beszél a terápiás lehetőségekről Dr. Szappanos Ágnes.
Foglalj időpontot immunológiai szakrendelésünkre ITT!
