A torokban kétoldalt elhelyezkedő nyirokszerv, a torokmandula elsődleges feladata az itt behatoló kórokozók megállítása. A mandulák műtéti úton történő eltávolítását indokolhatja a krónikus mandulagyulladás, a mandula körül kialakult tályog, illetve a jelentősen megnagyobbodott torokmandula. Itt megtalálhat minden információt a mandulaműtéttel kapcsolatban.
A torokmandula páros, nyirokszövetből álló szerv, amely a torokban kétoldalt helyezkedik el. Felszínéről járatok indulnak a mandula belsejébe, amelyekben normális körülmények között is találhatók levált hámsejtek, ételmaradékok, baktériumok, amely kisebb mennyiségben a felületre kerülve távozik.
Csecsemő- és gyermekkorban a torokban található, nyirokszövetből álló gyűrű (amelynek részei a torok és garatmandulák is) a fertőzések elleni helyi védekezés fontos tényezője. A mandulák a szervezetet érő fertőzések elleni védekezés egyik első szűrőállomásai. Működésük az életkor előrehaladtával csökken és bizonyos életkor felett már nem nélkülözhetetlenek.
A megnagyobbodott torokmandulák jelentős mértékben szűkíthetik a torkot, amely gombócos, dünnyögő beszédet – extrém esetben légzési nehézséget – okoz és hozzájárulhat a horkoláshoz. Az akut gennyes (tüszős) mandulagyulladás – gyermekkorban majdnem mindig – lázzal jár, ritkán csecsemő- és kisgyermekkorban ritkább esetben lázgörccsel. A krónikusan, gennyesen gyulladt mandula állományából genny nyomható ki. A krónikus mandulagyulladás a szervezet számára gennyes góc, amely bármikor távoli szervek megbetegedéseit okozhatja. Szövődményként az akut gyulladáshoz mandulakörüli tályog is csatlakozhat, amely akár életveszélyes is lehet, elsősorban akkor, ha az átterjed a mellűrbe. A gócos, krónikusan gyulladt mandula a szervezet számára haszontalan és a fertőzések elleni védekezésben már nem vesz részt. Az allergiás beteg szervezetében a nyirokszerveknek még nagyobb a szerepe, de ez nem jelent ellenjavallatot az indokolt mandulaműtéttel szemben.
A mandulaműtéttel mérsékelhető a torok fertőzéseinek gyakorisága és súlyossága, megelőzhetők a gyulladások esetleges szövődményei, mint a vese-, szív-, ízületi panaszok. Megnagyobbodott torokmandulák esetén a beavatkozás hozzájárul a nyelési, illetve légzőszervi problémák leküzdéséhez.
A krónikusan gyulladt, gócos torokmandulákat el kell távolítani. Kivételesen az átlagosnál nagyobb méret is indokolhatja az eltávolítást, ha légzési, nyelési nehézséget okoz, vagy ha horkolással, alvási apnoe-val hozható összefüggésbe. Mandula körüli tályog esetében a műtét abszolút indokolt, amely elvégezhető egyszerre a tályog megnyitásával, a megnyitás utáni napon, vagy később (általában hat hét múlva).
A krónikusan gyulladt, gócos torokmandulákat el kell távolítani műtéti úton. Gyógyszeresen ugyanis már lehet eredményesen kezelni a mandulák belsejében kialakult mikrotályogokat, a krónikus gyulladást. Az akut fellángolások ugyan antibiotikumokkal kezelhetők, de a gócot ez nem szünteti meg.
Ugyancsak nem kezelhetők konzervatív úton a mandula nagyobb méretéből fakadó problémák. A megnagyobbodott torokmandulák jelentős mértékben szűkíthetik a torkot, amely gombócos, dünnyögő beszédet – extrém esetben légzési nehézséget – okoz és hozzájárulhat a horkoláshoz.
A szövődmények és kísérőbetegségek kezelésében ugyanakkor a gyógyszeres terápiára mindig szükség lehet.
A mandulaműtétet gyermekkorban mindig altatásban végezzük. Felnőttkorban a beavatkozás helyi érzéstelenítésben is biztonságosan és fájdalommentesen hajtható végre. A helyi érzéstelenítés során először Lidocaint porlasztunk a garatba, majd érösszehúzóval kombinált érzéstelenítő injekciót adunk a mandula köré.
A torokmandulát vagy klasszikus sebészi eszközökkel, vagy elektromos késsel fejtjük ki tokjával együtt az izomágyából, ez az ún. extracapsularis eljárás. A Doktor24-nél leggyakrabban egy modern eszközzel, az ún. koblációs vagy plazmakéses módszerrel végezzük a műtétet.
A koblációs eljárás a mandulák eltávolításának modern és biztonságos módja. A koblációs készülék a fiziológiás sóoldatot nagyfrekvenciás hullámokkal ionokra bontja, így képződik a pálca végén a plazma, mely kémiai úton képes a lágyszövetek porlasztására, vágására, alacsony energiával, kb. 40°C-on. Ezt ablációnak hívjuk. Alkalmazása során a megnyíló kisebb ereket is azonnal lezárja.Amennyiben vérzés alakul ki, akkor az eszköz alkalmas 70°C-on az erek biztonságos lezárására is, ezt koagulációnak hívjuk. A koblációs eljárás e két technika ötvözete. A torokmandulákat szájon keresztül speciális formájú plazmakéssel távolítjuk el. Bizonyos esetekben ennek a technikának a segítségével a torokmandulák eltávolítása történhet ún. intracapsularis módon is, mely során a mandula szövetét a plazmakéssel “eldaráljuk”, viszont a mandula tokját meghagyjuk. Az abban futó idegek és erek ezáltal nem, vagy csak kismértékben sérülnek. A tok megőrzésével a fájdalom és a szövődmény minimalizálható. Amennyiben a műtét alatt nehézség lép fel, akkor átváltunk a hagyományos technikára. A vérzéscsillapításhoz a plazmakés koagulációs funkcióját, vagy szükség esetén vérzéscsillapító tampont alkalmazunk.
A műtét utáni fájdalom és az aránylag gyakran előforduló késői vérzés (ún. „utóvérzés”) megelőzésére, illetve csökkentésére kifejlesztett egyik legkorszerűbb eszkőz a Medtronic BiZact elnevezésű „vértelen szövetvágója”. Ez a mandulák eltávolítása közben átvágott ereket – a vágás közben, a szövet minőségéhez igazodó koagulációs eljárással – lezárja, így közel vértelen műtétet tesz lehetővé. Ennek köszönhetően az orvos könnyedén, gyorsan és biztonságosan tud operálni.
További előnye, hogy felesleges hőterhelést nem okoz, emiatt a műtét utáni fájdalom is kisebb.
Egyetlen hátránya, hogy az egyszer használatos műszer aránylag költséges, mely némileg megdrágítja a beavatkozást.
Mint minden műtétnek, ennek a beavatkozásnak is vannak általános veszélyei. A műtétek általános kockázatai (pl. trombózis, embólia, sebfertőzés, kóros vérzés és/vagy vérzékenység, életveszélyes és kóros lázas állapot, kóros keringési reakció) egészséges egyének esetén igen ritkán fordulnak elő.
A különböző kábító- és teljesítményfokozó szerek hatása alatt álló egyének gyógyszerekre, illetve a műtéti tehertételre való reakcióképessége megváltozhat, ezért fontos, hogy az ilyen szerek fogyasztásának tényéről – saját érdekében – a beteg tájékoztatást adjon a kezelőorvosnak.
A műtétet követően 10-20 percig, esetleg egy-két óráig véres köpet, köhögési inger, köhögés fordulhat elő, az altatott beteg erős nyugtalanságot érezhet, illetve hányingert, hányást tapasztalhat. A későbbiekben már csak rózsaszínű, elvétve pirosas köpetet lehet tapasztalni.
A beteg a változó mennyiségű vérveszteség, műtéti stressz és az alkalmazott gyógyszerek miatt átmenetileg gyenge, aluszékony és szédülékeny lehet, illetve hőemelkedést tapasztalhat.
Orrgaratmandula-műtét után szörcsögő orrlégzés jellemző, amelynek a véralvadék, illetve a műtéti duzzanat az oka. Ritkán előfordulhat utóvérzés az orrból, torokból, garatból a műtét utáni 24 órán belül, illetve a seben kialakult lepedék leválása miatt, általában a 7–10. napon. Ettől eltérő idejű utóvérzésekkel is számolni kell.
A havi ciklus kapcsán, illetve fokozott vérzékenységre való hajlam esetén kisebb utóvérzések halmozottan is előfordulhatnak. Az utóvérzések általában enyhék, legfeljebb közepesen erősek lehetnek, amelyek nem életveszélyesek, és azonnali ellátás esetén jól befolyásolhatók.
Életet veszélyeztető korai és késői utóvérzés érfejlődési rendellenességek, véralvadási zavarok esetén, illetve anélkül csak elvétve fordul elő.
A műtét napján szigorú ágynyugalom, fájdalomcsillapítás és csak folyadékbevitel, esetleg pépes étel bevitele javasolt.
Orrgaratmandula-műtét esetén a szakszemélyzet által javasolt ételek már a műtét estéjén fogyaszthatók.
A műtétet követő mintegy 10 napban ajánlott a diétázás, a fűszer-és sómentes kímélő étrend, fájdalomcsillapítás, illetve kímélő életmód. Fontos, hogy az ételeket addig kell rágni, míg az kellő puhaságú pépes állagúvá válik, és csak ezt követően lehet lenyelni. A rágás segíti a sebgyógyulást.
Gyengeség, fáradékonyság, szédülékenység előfordulhat, ezért mozgás esetén fontos az óvatosság, illetve érdemes kísérő segítségét igénybe venni, Komolyabb fizikai aktivitás csak két hét után jöhet szóba az orvosi ellenőrzés után.
A szájban lévő sebre ügyelni kell, azt fogkefétől, durva ételtől, maró-csípő italoktól óvni kell.
Gyakori a hőemelkedés és a fülbe kisugárzó fájdalom. Magasabb láz, arc-, és fejtáji duzzanat, nagyfokú elesettség esetén azonnali vizsgálat szükséges.
A véralvadék, illetve a műtéti vizenyő miatt az orrhangzósság és a horkolás nem mindig szűnik meg azonnal.
Az orrból vagy szájból induló utóvérzés esetén haladéktalanul orvosi segítségre van szükség. Ha a vérzés nem jelentős, akkor fontos, hogy a beteg jelentkezzen a fül-orr-gégészeti rendelésünkön, vagy keresse fel kezelőorvosát klinikánkon, ha azt egy órán belül eléri.
Erősebb vérzés esetén azonban azonnal hívjon mentőt vagy ügyeletes orvost, illetve jelentkezzen a legközelebbi ügyeletes kórházban!
Kérjük, hogy maradéktalanul tartsa be otthonában a kezelőorvostól kapott életmódbeli utasításokat!
A teljes gyógyulás várható időtartama általában 14 nap. Idegentestérzés, torokkaparás azonban ennél hosszabb ideig is fennállhat.
Orrgaratmandula-műtét után gyorsabb a gyógyulás, általában egy hét, de fokozott aktivitás, közösségbe való visszatérés csak 10 nap után javasolható.
